Etetés

Mostanában Kispált hallgatok, no nem mintha ennek bármi köze is lenne a nagy egészre tekintvén, de az én mikrokozmoszomban azért mégis. A szavak mindenesetre gyakrabban keverednek zenével. Fülembe be a dugókat, dokumentum megnyit, és már indulhat is az elmúlt húsz év borzos válogatása.

Ja, és azt tudják, hogy ha nyugtatót akarnak, akkor nehogy bogyózzanak itt nekem! Sör. A népi gyógyászat ugyanis már régről ismeri a maláta és a komló, és főként ez utóbbi nyugtató hatását. Ezt azért tettem hozzá, mert én is ekképp cselekedém, midőn a Nagy Főnök és kabinetje egy-egy újabb arcpirító intézkedése után pihegni kezdtem otthon, miszerint nem hiszem el, ezt nem hiszem el. Pontosabban azt, hogy mennyire meg vagyunk mi itten etetve, kicsi műanyag állatok csak napozva ottan a tévé előtt (Kispál-hatás, ugye érzik), lapozva az újságot, ahol egyébként egész oldalban hirdeti már sokadszor az Egészségügyi Minisztérium, hogy „ujjé, oltani nagyszerű, ujjé, oltani jóó”, miközben a másik oldalon épp letépte valaki a heréit valakinek és műpéniszt is sikerült végre növeszteni a nyulakra őssejtből asszem. Ekkor bontottam egy sört, leültem a konyhába, és végre adtam magamnak fél órát a szabad gondolkodásra. Nem érdekelt a meló, bömböljön a gyerek, égjen oda a vegafasírt, nekem ez most egy nyugi-félóra, sziget. És mikor Platóntól szinte már Heideggerig úszott egy kósza agysejtem, megfulladt. Ekkor kezdtem el dúdolni: "De van, aki a testből kipiszkálja a lelket, / A húst kutyáknak dobja, mert nem is az kellett, / Nylonzacskóba viszi a szívet, / Le a pokolba, ott meg jó pénz fizet, / Az éjszakai munka, pedig titokban ő is tudja, hogy / A bukott angyalok etetése tilos..." Esküszöm, hogy két sörnél jártam, de a felismerés egy rekesznyivel hatott. Ezek itten a lelket piszkálják. Aztán jött egy vodkányi lökés is: nemcsak ezek, hanem mások is így tettek nemrég. És én? Mit tegyek, milyen transzcendens üzenetet rejt, ha a polgármester advent első vasárnapján a gyertyát gyújtja meg a Dóm előtt a püspökkel, miközben a harangszó érvényesítette a parancsát, és buldózereket küldött, hogy kétes jogértelmezésekre hivatkozva lerombolják a Mars téri kereskedők még álló pavilonjait. Az árusok pedig a piacot lezáró rácsokat markolva kérik, hogy legalább a tulajdonukat engedjék, hogy kipakolják. A városomban bizony az éhes, bukott angyalok zabálnak, kipiszkálják a testből a lelket, a test a kutyák martaléka, a szív pedig…