Szuz Máriá országá

Már megint a Veri az ördög a feleségét című filmmel jövök. Nem tehetek róla, örülök, hogy augusztus huszadikán újra megnézhettem. (Pedig valahol megvan videón, csak lejátszani nem tudja az ember az mp5 és a dévédépléjer kozmoszában, lehet, hogy jobb is így…)

Szóval a filmben az öreg Kajtár István – aki bár vöröskatona is volt, a tanácsköztársasági emlékéremnek csak a bronz fokozatát kapta meg – elmeséli nagy élményét, amikor mint mozdonyvezető ő vitte a Szent Jobbot szállító szerelvényt. 1938-ban ugyanis ez a földíszített, a magyar Szent Koronával monstre másolatával ékesített vonat körbejárta Magyarország nagyobb városait. Ekkor volt itt Pacelli bíboros, a későbbi XII. Pius pápa is. Kajtár bácsi elbeszélése szerint: „Szuz Máriá országá… Így mondta.” Szeptember elején a római egyház Szűz Máriára emlékezik: nyolcadikán születésének, tizenkettedikén nevének ünneplésével. Szép hagyomány, hogy a termékeny nyarat szegélyező két hónapban (májusban és a szeptemberben) a Megváltó édesanyjáról, Máriáról emlékeznek meg a hívek. Magyarország az ezeréves hagyomány alapján Mária országa – Regnum Marianum. Az elnevezés onnan származik, hogy a fiúörökös nélkül elhunyt Szent István király halála előtt Szűz Máriának, az ő anyai gondoskodásába ajánlotta hazánkat. Zadravecz István egykori szegedi ferences házfőnök (későbbi tábori püspök) 1931-ben megjelent Szeráfi szárnyakon című ima- és elmélkedőkönyvében a következőképp fogalmazott „a tizenhárom vármegyés csonkaságban” lévő Magyarország kapcsán a magyar nemzet harcairól. „A létért folyt a harc – de hányszor. Magyarország, Regnum Marianum létéért… Török-, tatárdúlások és egyéb veszedelmek idején.” Hogy a harmadik évezredben is Szűz Mária országa marad-e Magyarország, az rajtunk múlik. Nem a szocialista kormány, nem a liberális oktatáspolitika, nem a multinacionális tőke, nem a szomszéd néni macskája dönt a sorsunkról. Ha kis dolgokkal is (azzal, hogy magyar terméket veszünk, hogy visszaköszönünk a szembelakónak, hogy nem köpjük le a kéregetőt, hogy elvisszük a gyermekeinket a trianoni emlékhelyekhez, a régi templomainkhoz stb.), de a saját Magyarországunkat mi építjük. Magunkból – magunknak.