És nem, mindez nem normális

„Az iménti példa is jól mutatja, milyen fafejű, tipikusan voluntarista szemléletű a kormány politikája: nem érdekli igazán, mivel járnak egyes elvonások, hogy amit nyerünk a réven, elveszítjük a vámon.”

A minap „vidéken” jártam. Egy olyan község polgármesterénél tettem tiszteletem, mely halmozottan hátrányos helyzetű, de ennek ellenére például ragaszkodik saját iskolájához. (Csak zárójelben: 30 százalék fölötti munkanélküliséggel küzd – a hasonló számarányú roma kisebbséggel bíró – település.) A falu első emberét régről ismerem, nem most kezdte e tevékenységét… Mindjárt beszélgetésünk elején – még mielőtt lefőtt a kávé - aktuális problémákra terelődött a szónak folyása. Így került szóba, hogy nemrég a szomszédos városban járt a szocialista honatya meghívásának eleget téve az oktatási minisztérium államtitkára, aki még a tanév kezdete előtt jött le tájékozódni a végekre. Előadását követve a svédasztalnál több helyit is megszólított, és afelől érdeklődött, a vidékiek szerint hogyan és mit lehetne még megvonni az általános iskolai oktatás területén. Beszélgetőtársam – akit vagy szocialista szimpatizánsnak véltek, vagy egyszerűen csak lenéztek – ezt kikérte magának, és felháborodottan távozott. Bevallotta, akkora bajban vannak, hogy szeptembertől kénytelen-kelletlen iskolafenntartói társulásba léptek a vasúti sín túl felén lévő községgel, de amíg ő van e poszton, ragaszkodik a suli helyben tartásához. S ha már a szomszédvár szóba került, megsúgta, hogy annak „gazdaságisa” elszólta magát: miszerint nem tudja miért és mire is, de leutaltak nekik 10 milliót forintban. Azt is tudni vélte, az imént említett szintén szocialista vezetésű kisvárosba is hasonlóképpen érkezett 40 milla. (Mint azt a miniszterelnöktől tudjuk, nem lesznek hazai, lehívható források a jövő évi költségvetésben, csak elvonások, meg esetleg EU-pályázati lehetőségek, ami – ha ez így megy az egész országban – nem is csoda! Annak jut csak, akinek most lejuttattak valamennyit, és kész, jönnek a választások, hadd dögöljön meg – a szomszéd – az ország önkormányzatainak zömét vezető fideszes helyhatóságok tehene.) A napokban bukott ki az MSZP-frakció berkeiből az az infó is, hogy megvonnák a az IFA (idegenforgalmi adó) után járó eddigi állami támogatást is, ezzel mintegy 4 milliárd forintot megtakarítva a költségvetésben. (Ez annyit tesz, hogy a vendégéjszakánként és személyenként fizetendő turisztikai adónem egy forintja mellé az állam eddig két forintot adott, mostantól viszont csak egyet juttatna.) Ezt a támogatást eddig azért kapták a szezonálisan megsokszorozódó lakosságú települések – mint amilyenek jellemzően a balatoniak –, hogy bírjanak a saját erejükön túlmutató kötelező feladatokkal… Ha elvonják tőlük a támogatás e módját, kérdéses, mennyi idő alatt pusztul le az érintett, országmarketing szempontjából sem elhanyagolható „kirakattelepülések” infrastruktúrája, vendégcsábító bája. Végső soron az aranytojást tojó tyúkot akarja levágni a kormány, mert ez az ami, idén, válság ide vagy oda, valamelyest még teljesített (hány milliárd bevételt is produkált?) – más ágazatokhoz viszonyítva. Az iménti példa is jól mutatja, milyen fafejű, tipikusan

voluntarista

szemléletű a kormány politikája: nem érdekli igazán, mivel járnak egyes elvonások, hogy amit nyerünk a réven, elveszítjük a vámon. Ráadásul nem menti fel az önkormányzatokat a kötelező feladatok alól! „Ugyan mi alól adhat nekünk felmentést a Bajnai Gordon? Ezentúl nem kell takarítani az utcákat, télen az utakat?” – értetlenkedett kérdésem hallatán – az egyébként (nem csodálom) utolsó ciklusát töltő, már említett polgármester. S hogy tovább menjek: „Semmi sem olyan, amilyennek lennie kellene, semmi sem olyan, mint lehetne. Pedig a lehetőségek adottak volnának!” –

fakad ki egy nemrég külföldi munkából hazaszakadt blogger.

„Az emberek rosszkedvűek, ellenségesek és a segítőkészséget hírből sem ismerik. A bizonytalanság, a rosszindulatú, bizarr kivagyiság fojtogató páraként hömpölyög… Semmi sem megy simán, semmi sem korrekt, viszont lehetetlen a belvárosban eltölteni fél órát anélkül, hogy koldusok hada ne környékezne meg. És nem, mindez nem normális. Nem kellene normálisnak lennie” – józanodik ki a hazatérés „öröméből.” És akkor csak megemlítem, mert muszáj, mert nem lett belőle bulvárban címoldalas anyag, a híradók, politikai műsorok sem foglalkoztak vele, mert kínos lett volna, hogy

„ma Magyarországon, folyamatos munkaviszony mellett éhen halt valaki. Nem az utcán koldulva, nem otthon henyélve, hanem GDP-t termelve.”

És akkor hol van még a tél, rosszkedvünk tele! Most még csupán rosszkedvünk ősze következik. Itthon Szegeden is, van ok, nem egy, az aggodalmaskodásra, az értetlenkedésre, én itt most csak egyet említek. A Deák utcai óvoda ki lett költöztetve az időközben megnyílt kaszinó 200 méteres körzetéből, az üresen álló, annyira azért nem „lelakott” ingatlant a város egyik cége kaparintotta meg saját ügyfélszolgálata részére. Rá is költött „saját megtakarításaiból” (értsd, mindannyiunk közös pénzéből) 40 millió forintot. Az új iroda szép lett, a belvároshoz méltó küllemmel és belbeccsel. Épp a napokban adták át rendeltetésének. Szintén a napokban ünnepelte

az IH Rendezvényközpont egyéves jubileumát.

Ebből kifolyólag merült fel bennem a kérdés, hogy mivel a kamaszkorú ifjúságnak a városban semmilyen tere nincs tető alatt – mint volt anno az Ifjúsági Ház –, a kaszinó megnyitásán túl – ha már az óvoda nem maradhatott, holmi jogszabályokra hivatkozással – mi akadálya lett volna, ha itt a város bölcs és szociálisan, valamint ifjúságpolitikailag különösen érzékeny csúcsvezetése egy ifjúsági centrumot alakít ki? S nem csupán azért, mert megérdemelnék ezt az ifjak, mint a nyugdíjasok vagy a gyermekek… Hanem azért, hogy ez a korosztály a hideg idő beálltával ne a füstös kocsmákba húzódjon be életviteli tanácsadásra. (Szerintem kijött volna 40 millióból!) Csakhogy ez a korosztály Botka László polgármester szocialistái és a már nem SZDSZ-es támogatói számára indifferens, hiszen jövő ősszel csupán egynegyedük rendelkezik majd szavazati joggal. Addig pedig közülük még kevesebben…