Melegfelvonulás és vébéselejtező

Az Index hírportál azt írja, egy felmérés szerint a magyarok 42 százaléka gondolja úgy, hogy meg kéne adni a lehetőséget a homoszexuálisoknak, hogy úgy éljék az életüket, ahogy szeretnék. Van olyan ország Európában, ahol ez a szám 70 százalék, de a mi hányadosunk sem rossz amúgy, olyan négy alá. Később olvasható: „1997 óta szerveznek Budapesten melegfelvonulásokat, amelyek azután váltak a politikai közbeszéd fontos témájává, hogy 2007-ben ellentüntetők zavarták meg a menetet, majd ez még hevesebben megismétlődött 2008-ban. A rendbontások tehát azután kezdődtek, hogy a 2006. őszi zavargásokat követően (az őszödi beszéd okán – DJ Puli) olyan, elsősorban a szélsőjobbhoz köthető tüntetőcsoportok alakultak, amik azóta is keresik az alkalmat arra, hogy megmutathassák magukat. Így mostanra a felvonulások előtt is a homoszexuálisok ügye helyett jellemzően a szélsőségesek elleni küzdelemről, a gyülekezési jogról és a rendőri biztosításról esik szó.”

Ennyi. Azóta az a normális polgár, aki állást akar foglalni, hogy a homokosoknak tényleg szükségük van-e még több megértésre, vagy a hazájukat, népüket, kecskéiket stb. féltő nagyon szittyáknak, csak bambul a kereskedelmi híradók előtt, oszt nézi, ahogy a riporterek dörzsölik a tenyerüket: na végre. A platókon meg, már bocsánat, de olyan perverziókat látunk, hogy soha a büdös életbe nem hiszi el a jóembör, hogy azok ott, ahun-é, normális párkapcsolatban élő emberek, ahogy azt az SZDSZ kampányfilmjében hirdette – el is bukott szerencsétlen. Sőt, véleményem szerint egy műpénisszel dörgölőző, közösülést imitáló férfipár kimeríti a közszeméremsértés bűntettét, nem? És erősen nevezhető provokatívnak az az ifjú is, aki rózsaszín Bibliával egy tangában vonaglik, papi felsőrészben. Viszont arról a tojást dobáló, hitleri kézlendítésekkel kommunikáló galeriről is nehéz elképzelni, hogy nemzetünk védelmezői, a jövő nagy magyarjai. Az igazi ÜGY melletti demonstráció valahogy így nézne ki: felvonulnak különböző párok, egyneműek, kézen fogva vagy egymást átkarolva, olykor-olykor hitvesi jellegű puszit váltva. Lenne köztük bankártípusú, öltönyös, kigombolt fehér inges fiatal, divatos macsó stb. Őket pedig a meg-nem-értők kísérik, bekiabálnak maximum, hogy Ádám és Éva, vagy hogy ne fogadhassanak örökbe gyermeket az egynemű párok, vagy nem támogatjuk a házasodásukat, de a bejegyzett párkapcsolatot igen stb., stb. De sehol egy „mocskos buzik” rigmus, sehol egy „Sieg Heil” skandálás, karlendítésekkel, mint ahogy szűk nacik domborulatainak a simogatása sem jelenne meg. Na, ekkor el tudnám képzelni, hogy nem kontraproduktív a demonstráció, hanem a demokráciához hűen figyelemfelhívás; nem figyelmeztetés és nem is kérkedés, provokáció. De félek, hogy szombaton bizony nem az idea valósul meg, már csak azért sem, mert épp véletlenül azon a napon vonulnak a mások, mikor a magyar válogatott régen várt tétmeccset játszik a svédek ellen. Világbajnoki selejtező, telt ház várható, negyvenezer ember, köztük sajnos a kemény mag is, futballhuligánok, vagy mi. Ezek meg akkor vonulnak, véletlenül; senki sem gondolt rá, hogy a kedélyeket talán csillapítani kellene, nem fasiszta hadgyakorlatot életre hívni egy buzibállal. Én speciel szeretném, ha a melegek úgy élhetnének, ahogy szeretnék (a gyereknevelést azért talán nem kéne…). Észre kellene vennünk azonban, hogy egy mocskos játék részesei ők, ahogy például az etnikai kisebbség is gyakran. A politika sodorja folyamatosan olyan helyzetbe a melegeket, cigányokat, ahová. Nem lennék meglepve, ha az új Fodor-féle liberális alakulat egy szerencsétlen szombati incidens után zászlót bontana, mint védelmező: népszerűsödjön csak az SZDSZ cafatjaiból újjáélesztett izé. De remélem ezúttal tévedek...