Vélemény

Bogárzó blog: a tanyai példaadásról

Bogárzó blog: a tanyai példaadásról

2009. szeptember 9., szerda
Bogárzó blog: a tanyai példaadásról

Hétvégén a bogárzói búcsún voltunk. A misén nem fértek be a hívek a templomba, voltak vagy háromszázan, és több volt az árus, mint az idei alsóvárosi búcsúban. Pedig sem közelben, sem távolban nincs lakóház, még az út is egysávos (viszont minden szembejövő autós előzékenyen lehúzódik és köszön). Mi lehet a bogárzói titok?

Szegedtől közel hatvan kilométerre, az egykori hatalmas makói tanyavilág egyik távoli pontján van Bogárzó. A valaha virágzó tanyai életre ma már csak a puszta közepén álló kicsiny templom, a mellette lévő paplak és a düledező iskola emlékeztet. A tanyákat az 1950-es–1960-as években szép lassan elsorvasztotta a kommunista diktatúra (nem utolsó sorban a szintén makói Erdei Ferenc közreműködésével), a környék elnéptelenedett. Mivel a lakosság elöregedett, a gyerek meg elfogyott, a tanyai iskolák bezártak. Vadászház, terményraktár lett a jobb sorsúakból, a rosszabbak üresen, romosan tűrik a puszta időjárási szeszélyeit. A bogárzói tanyaiak előbb keresztet állítottak, majd templomot építettek 1907-ben – saját erejükből. Addig kardoskodtak a makói plébánosnál és a püspökségen, mígnem saját papot is kaptak. Hogy a saját erő, milyen nagy szó? Kelet-Csanádban kevés a jó föld, Bogárzóban is szikes, vízjárta. A kenyérért itt többet kellett dolgozni, mint másutt. Az orvos, a rokon, a szomszéd is messze volt. Talán ezért is érezte meg a tanyai ember, hogy csak Istenben kell bíznia, s megadatik neki amit kér és amiért áldozatot is hoz. A jó termés, az egészséges jószág, az asszonynak a könnyű szülés, a kisgyerekeknek az egészség. A bogárzóiak keresték Istent, s bíztak benne, hogy az angyalok vigyáznak rájuk elhagyatottságukban és küzdelmeikben. Bogárzónak búcsúja is kettő van. A kisbúcsú a templom hivatalos ünnepe, Páduai Szent Antal napja. A nagybúcsú pedig szeptember első hétvégéje, ami a régi egyházi kalendárium szerint az Őrzőangyalok napja. A bogárzóiak jó száz éve a templomhoz (és később a paplakhoz) maguk hordták a homokot, a téglát, a meszet, maguk dolgoztak rajta. Összefogtak, dolgoztak és meglett az eredménye. Mert a világ ilyen egyszerű. El kell határozni magunkat, aztán sokat és keményen kell dolgozni. Ezt csinálták a bogárzói tanyaiak is, pedig – írtam már – a kenyérért többet kellett izzadniuk, mint a jó békési vagy torontáli feketeföldeken gazdálkodóknak. Ez az egykor volt bogárzói tanyai emberek példaadása. A bogárzói Őrzőangyalok vigyázzanak rájuk holtukban – és ránk éltünkben.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.