Vélemény

Banán és csirkecomb

Banán és csirkecomb

2009. szeptember 3., csütörtök
Banán és csirkecomb

1990-ben akik elhitték, hogy egy jóléti fordulat következik majd be, biztos nem arra gondoltak, hogy a banán-jelenség korszakát felváltja egy más, ám mélységeiben nagyon is hasonló kor. Amikor a török gyártású, igen, gyártású csirkecombot, Hollandiába hajóztatják – gyakran magán a hajón készül a „pipiizé”, a tojástól egész a csomagolt formátumig –, onnan pedig kamionnal hozzák Kelet-Közép-Európába, ahol a szocializmus banán-jelenségének tyúkszemei épp, hogy meggyógyultak a nyugdíjasok lábujjain, most azonban újra taposnak reájuk néhányat.

„Répa szólt, hogy jön banán, tesz majd félre” – mondta apám a nyolcvanas években édesanyámnak, a Rózsa utcai tízes negyedik emeltén. Másnap pedig ballagtunk le kézen fogva; húgom a ballján, én a jobbján csüngtem. A Diófa ABC üzletvezetőjének a beceneve volt Répa, talán Répásy, vagy Répássy családnév miatt, de a lényeget tekintve mindegy is. Mert ami itt a hétköznapi szocializmus szubsztanciáját, az aranykalit biztonságán túli világ valóságát, s megvalósulatlanságát, magának a kényszerű korlátoknak a megjelenését szimbolizálja: a banán. Banánvásár 1990 előtt. „Répa szólt, hogy jön a banán, tesz majd félre.” Lesz tehát déli gyümölcsünk, egy csepp nyugat, mediterránum, és megússzuk a sorban állást, kiváltságosként, magát a boltvezetőt ismervén, pult alól kapunk egy tucatnyi édes sárgakanyart, amit majd hetekig beosztunk, s minden egyes héjlehúzás eszünkbe juttatja… mit is? Egy ismerősöm a "magyar üzletlánc" mottót magáénak tudó CBA-üzletek egyikében dolgozik. Részleg- vagy mifene vezető, áraz, beszerez, kapcsolatot tart miegymás. Ő mesélte, hogy van náluk egy csirkecombakció, ami most péntekig tart, ötszáz forint körül van egy kiló (máshol 800 forint közeli ez a szám). Mesélte, hogy neki is be kellett állni a hentespult mögé, ahol majd’ huszonöt méteres sor állt. Reggel héttől délután háromig másfél tonna csirkecombot adtak el, más-fél-tonna. Az egyik nyugdíjas nénitől, aki mikor tíz kilót kért, megkérdezte ismerősöm, hogy elbírja-e egyáltalán: "ne féltsen engem aranyoskám, ezt haza bírom vinni" – válaszolta. A baromfidarabok Hollandiából érkeztek, rajta is van a csomagoláson az NL jelzés, és az ügyről a

Világgazdaság Online

is beszámolt nemrégiben. De a konkrétumnál számomra sokkal érdekesebb a jelenség, aminek katalizátora csak a csirkecomb most, éppúgy, ahogy egykor a banán volt. Más kor, más államrend, de ugyanaz a függés, korlátok, aranykalit. 1990-ben akik elhitték, hogy egy jóléti fordulat következik majd be, biztos nem arra gondoltak, hogy a banán-jelenség korszakát felváltja egy más, ám mélységeiben nagyon is hasonló kor. Amikor a török gyártású, igen, gyártású csirkecombot, Hollandiába hajóztatják – gyakran magán a hajón készül a „pipiizé”, a tojástól egész a csomagolt formátumig –, onnan pedig kamionnal hozzák Kelet-Közép-Európába, ahol a szocializmus banán-jelenségének tyúkszemei épp, hogy meggyógyultak a nyugdíjasok lábujjain, most azonban újra taposnak reájuk néhányat. Olyan csillagosat, európait, Európa kapujához illőt. Európai tyúkszem, ah. A fiatalokén még csak bőrkeményedés… Aztán miközben Európa Kapujának tövében, a hétvégi grillezés, csirkecombevés utáni sziesztán, két fröccs között figyelem majd, ahogy anyám a lábujjait masszírozza, eszembe jutnak a banánhéjlehúzások 1990 előttről, hogy mi az, ami, és hogyan is változott.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.