A miniszterelnök levelet írt

Amikor Bajnai arról ír, hogy számára elfogadhatatlan, hogy bármely magyar kormányban helyet kapjon az SNS magyarországi ellenpárja, akkor a legnagyobb politikai naivitással lép bele Fico csapdájába. Fico ugyanis már Malina Hedvig ügyében is azt hangoztatta, hogy kormányát a magyarok meg akarják buktatni.

Bajnai Gordon miniszterelnök levelet írt Robert Fico szlovák miniszterelnöknek. A levél cikk formájában megjelent a pozsonyi magyar Új Szó és a liberális szlovák Sme című lapokban. A levél diplomatikus hangvételű és összességében hatásos antré lehet Bajnai és Fico romhányi találkozója előtt, mivel beszél a szlovák kormánypropaganda legsúlyosabb hivatkozásáról, a magyar revíziós szándékról és Szlovákia területi integritásának magyarok általi veszélyeztetéséről, és visszautasítja az ezekkel kapcsolatos hivatalos szlovák megnyilatkozásokat. Bajnai egyebek mellet javasolja azt is, hogy „Szlovákia a szlovákiai magyar politikai képviseletek, más kisebbségek és a civil társadalom képviselőivel karöltve emelje vissza az európai normák szintjére a vitatott államnyelvtörvényt”. Azért gondolom, hogy a diplomatikus hangvételű levél összességében hatásos antré lehet a miniszterelnökök tárgyalása előtt, mert ha nagy nehezen is, de elmozdulás történt nemzetközi szinten: a magyar–szlovák kormányközi kisebbségi vegyes bizottság rendkívüli ülésén, szakértők bevonásával tartanak majd magyar–szlovák EBESZ-egyeztetést a szlovák nyelvtörvény végrehajtásáról, és Knut Vollebeck, az EBESZ kisebbségi főbiztosa jelezte már, hogy figyelemmel követi a nyelvtörvény végrehajtását. Történik ez azok után, hogy Carl Bildt svéd külügyminiszter részvételével szlovák-magyar külügyminiszteri háromoldalú megbeszélésre is sor került. A szükséges diplomáciai gesztusok ellenére a magyar miniszterelnök levele mindazonáltal több kérdőjelt vet fel. „Magyarország nyílt lapokkal játszik” – szól Bajnai Gordon cikkének címe, majd nyíltan és kertelés nélkül a következőket szögezi le:

„Közös állami keretek közt együtt megélt történelmünket nem engedhetjük át hivatásos provokátoroknak, nacionalista viszálykeltőknek. A vitás, konfliktusos kérdésekben is ideje lenne eljutnunk a megbékélés, a bocsánatkérés, a közös főhajtás gondolatáig, konkrét gesztusaiig. A helyzet megértéséhez nyíltan kell beszélnünk: Szlovákia szövetséges, baráti ország, ám kormányában olyan szélsőséges erő van jelen, amelynek kivénhedt XIX.-XX. századi szemléletmódja mérgezi a szlovákiai politikai életet, olykor sajnos magával rántva a politikai elit egy részét is. Nevezhetjük ezt akár megélhetési nacionalizmusnak is, hiszen a szlovák sajtó híradásai alapján egyesek igen jól megélnek ebből. Ez árt országainknak és közös érdekeinknek, a szlovákiai magyaroknak, a szlovák-magyar kapcsolatoknak, és a szlovákiai többségieknek is. Számomra és valamennyi demokratikus magyar párt számára elfogadhatatlan, hogy bármely magyar kormányban helyet kapjon az SNS magyarországi ellenpárja, a szélsőséges Jobbik.”

Beszéljünk mi is nyíltan. Balázs Péter külügyminiszternek igaza van, amikor azt nyilatkozza, hogy Bajnai „békejobbot” nyújt a Fico vezette Szlovákiának, s pláne egyetértek Balázzsal abban, hogy „a problémákkal kell kezdenünk”, s csak azután jöhetnek a Bajnai javasolta „együttműködési projektek”. Ha viszont a konfliktusos problémákból indulunk ki, és elolvassuk Bajnai Gordonnak erről a – fentebb idézett – álláspontját, azonnal kitetszik két alapvető probléma elhallgatása: a magyar köztársasági elnök botrányos és megalázó kitiltása Szlovákiából és a (Meciar és Fico vezette) szlovák kormányok általános felelőssége. Robert Fico politikai eszköztárába is beletartozik a Magyarországon leginkább Gyurcsány Ferenctől ismert hazugságpolitika, és ezt a politikai gyakorlatot Fico a politikai szélhámoskodás szintjén űzi. Európai uniós, (állítólag) demokratikus, (állítólag) szociáldemokrata és (állítólag) szövetséges miniszterelnöktől ugyanis elfogadhatatlan, ami egy antidemokratikus ellenségtől nem meglepő: a tárgyalni hajlandó Fico korábban kijelentette, hogy nem hajlandó tárgyalni a nyelvtörvényről és a Sólyom-ügyről. Ezt azért nevezem szélhámosságnak, mert ha konfliktusos helyzetben lévő felek hajlandóságot mutatnak a konfliktusnak a tárgyalások útján történő rendezésére, akkor előzetesen nincs értelme diktátumoknak. A jó szándékú és nem taktikai célú tárgyalásoknak eleve az ad értelmet, hogy a felek közvetlenül fogalmazhatják meg sérelmeiket. Robert Fico egyáltalán nem buta ember, ezért a tárgyalásokhoz való „konstruktívan destruktív” hozzáállása a hazugságpolitika újabb bizonyítéka. A Bajnai-levélt övező kérdőjelek egyike éppen az, hogy a Ficóhoz hasonlóan tárgyalni hajlandó Bajnai a levélben nem adja jelét, hogy tárgyalni akarna arról, amiről Fico nem akar hallani: Sólyom László hazugságokkal elegy megaláztatásáról. Lehet, hogy a magyar miniszterelnök felveti majd a témát, de azzal, hogy a „nyílt kártyákat” hangoztató levelében „nyíltan” nem említi, Ficónak lépéselőnyt biztosít. Ha Fico a tárgyaláson elhárítja a kérdést, Bajnai levele kellő hivatkozási alapul szolgálhat számára az utólagos magyarázatokhoz: Bajnai levele bizonyítja, hogy időközben a magyar fél is belátta Szlovákia igazságát Sólyom László ügyében. A másik nagy kérdőjel a szlovák kormányok általános felelőssége. Nemigen van olyan, amivel eddig egyet tudtam volna érteni Bajnai Gordonnal, de abban igaza van, hogy Szlovákiában „megélhetési nacionalizmus” irányítja a kormánypolitikát. A „nyílt lapokkal” játszó miniszterelnök azonban súlyos tények előtt hunyja be szemérmesen (diplomatikusan?) a szemét: a magyarellenes megélhetési nacionalizmus nem Slota kiváltsága! Slota pártja csak a kisebbik kormánypárt, és Slota nem tagja a szlovák kormánynak. Ez a tény kivételesen azért fontos, mert a szlovák kormány tagjai Ficóval az élen a magyarellenes hazugságpolitika élén járnak: a magyar határrevíziótól kezdve a magyar titkosszolgálatok Szlovákia ellenes akcióival bezárólag a szlovák kormány tagjai igenis kiveszik részüket a magyarellenes hazugságokból. Az idézett szövegben a magyar miniszterelnök a Jobbik fejét kínálja Ficónak, ami súlyos félreértése a helyzetnek, vagy – ami valószínűbb – elkendőzése a lényegnek: Fico és szlovák „szociáldemokraták” Slotától független felelősségének. Egyáltalán nem a Jobbik két szép szeméről van szó. Hanem arról, hogy már Vladimir Meciar kormányzása idején elkezdődött a mindenkori magyar kormány revolverezése a határrevízió vádjával, és a „szociáldemokrata” Fico egyenes ági folytatója ennek a politikának, mely politikának az a magyar szocialisták eszével fel nem fogott lényege, hogy a „szlovák barátaink” még a Horn-kormányt és a Gyurcsány-kormányt is képesek voltak horthysta irredentáknak feltüntetni. Amikor Bajnai arról ír, hogy számára elfogadhatatlan, hogy bármely magyar kormányban helyet kapjon az SNS magyarországi ellenpárja, akkor a legnagyobb politikai naivitással lép bele Fico csapdájába. Fico ugyanis már Malina Hedvig ügyében is azt hangoztatta, hogy kormányát a magyarok meg akarják buktatni. S valóban: ha Fico kiadná az útját Slotának, megbukna a kormánykoalíció. Abba nem érdemes belemenni, hogy más pártokkal tovább kormányozhatna Fico, mert ha ezek után távolítaná el Slotáékat, minden szlovák számára napnál világosabb lenne, hogy az a magyar kormány nyomása miatt történt. És most is erre gondolnak, ezért Robert Fico elégedetten nyúlhat egy jó hideg Topvar után: Bajnai Gordon megszilárdította a - Slota botrányai és korrupciós ügyei miatt meggyengült - koalíciós kormányát…