Szoborügy Szeged után Pécsett

Mert van valami, ami nagyon azonos Szegeden és Pécsett (szoborügyről van szó, váratlan eltávolításról, áthelyezésről, a lónak a faráról, kegyeletről és kegyetlenségről).

Ezen a nyáron nem volt politikai uborkaszezonunk. Talán túl sok is a téma, mellyel foglalkozni illene, kellene (érdemes). Felháborító, botrányos, említést érdemlő ügyekkel vagyunk tele...

Most mégis nem a saját szavaimmal írom tele a SZEGEDma.hu Vélemény rovatát, hanem helyet engedek Bösze, Böszöményi István (Szentes - Pécs) szobrászművész barátom kifakadásának - tiltakozó nyílt levelének.

Mert van valami, ami nagyon azonos Szegeden és Pécsett (szoborügyről van szó, váratlan eltávolításról, áthelyezésről, a lónak a faráról, kegyeletről, és kegyetlenségről). Azonosságokról, kultúráról és farvizéről, eljárásról, a nagy szagos magyar megyeszékhelyi jelenről, legyen az bármilyen színezetű önkormányzat.

Nem szaporítom: olvassák feketén-fehéren, mi történhetett Pécsett, az európai kultúra 2010. évi fővárosában, hazánkban, ahol mindent lehet, mert nincs számonkérés....

Újabb téboly az Európai Kultúra Fővárosában

„Nem hittem a fülemnek Weber Kristóf telefonhívását hallva: a Placido Domingo-koncert miatt eltávolították a térről, a pécsi Szent István térről Szepesy Ignácz szobrát, a város egyik leghíresebb köztéri szobrát. A szobrot, amely minden pécsi útikönyvben szerepel, a szobrot, amely Romváry Ferenc: Pécs szobrai kötetében a nyitó fejezet, Kiss György szobrászművész több mint száztíz éve álló, kitűnő alkotását. A

szobor további sorsáról sincsenek megnyugtatóhírek

:azt beszélik, szökőkút épül a helyén. A hivatalos verzió szerint felújítva visszakerül a helyére, bár egy percig sem vehető komolyan, hogy az eltávolítás valódi oka a felújítás halaszthatatlan szükségessége (amely csodálatos módon egybeesik a Domingo-koncerttel), hiszen ugyanabból a cikkből kiderül az is, hogy a szobor jó állapotban van. A cikkből tudjuk azt is, hogy a szobor nem az egyházmegye, hanem a város tulajdona, s hogy sorsáról, azaz arról, hogy pontosan hová kerül vissza, a pécsi közgyűlésnek kell döntenie. Itt valamit nem értek, visszakerülni csak ugyanoda tud a szobor, ezen nincs mit dönteni, a többi eset nem visszahelyezés, hanem áthelyezés. Vagyis miről dönt a tulajdonos? Dönthet-e bármiről? Műalkotás tulajdonosának lenni kötelezettségekkel jár, döntés előtt nem árt tájékozódni.

Három történelmi tény

szól Szepesy Ignácz szobrának eredeti helyszíne mellett: Mindhárom tényt említi Romváry közismert könyve:

1.

A területet, melyen a szobor állt, maga Szepesy Ignácz püspök ajándékozta Pécs városának,

1819-ben. (Itt jelezném szintén a Romváry-könyvre hivatkozva, hogy a püspök nevét helyesen: egy s-sel Szepesy-nek írják, a szobor talpazatán lévő felirat szerepel tévesen, két s-sel írva.)

2. A szobor közadakozásból épült.

Gründler Ede pécsi ácsmester és felesége, Horváth Paulina e célra tett adománya és a későbbi gyűjtés bevételéből.

3.

Pátzay Pál Hunyadi-szobrának helyszínéül a város akkori vezetése két helyszínt jelölt ki: a Szentháromság-szobor helyét a Széchenyi téren, illetve a Szepesy-szobor helyét a Dóm téren. A lovasszobor elhelyezése mindkét esetben a régi szobor eltávolításával járt volna.

Pátzay kifejezett tiltakozása és saját alkotásának bölcs helyszínválasztása mentette meg a Szepesy-szobrot 1956 nyarán.

Összefoglalva: a szobor elmozdításával már most meggyalázták a terület adományozója, a szoborra adakozó pécsi polgárok és Pátzay Pál igen nagy morális értékű tettét.

A közadakozás szent ügy,

a közadakozásból szerzett javakkal a tulajdonos csak az alázat és a felelősség alapján rendelkezhet. Évszázados távlatból is, sőt még inkább. Nem pedig kisistent játszva tologatni a szobrokat, árulni vagy eladni a közadakozásból emelt középületeket, mint az Ágoston téri iskolát. Tételezzük fel, hogy a szobor épségben visszakerül a térre, ugyanoda, ahol eddig állt (amiben külün-külön sem hiszek). A dolog üzenete akkor is egyértelmű:

a szobrász szakma arculcsapása.

Amennyiben a Szepesy-szobor, Pécs városának megkérdőjelezhetetlen minőségű és tartalmú szobra, mely túlélte az elmúlt évszázad politikai szélsőségeit, ma egy fesztiválesemény miatt elpakolható, akkor

ezentúl semelyik szobor nincs biztonságban.

Ma még egy celeb tenor vagy egy giga Mahler-koncert kell egy szobor áthelyezéséhez, holnap már rockfesztiválok vagy politikai nagygyűlések miatt tüntethetnek el képzőművészeti alkotásokat köztereinkről. Tudnom kellene, és joga van tudnia mindenkinek, kik azok a bomlott elmék, akiknek a fejében felbukkan egy ilyen ötlet. Hiánytalanul, név szerint egytől egyig, kik találták és hajtották végre ezt a precedensértékű tettet: a Szepesy Ignácz-szobor eltávolítását. Sáros a dologban az egyházmegye, de nem tudom, név szerint kik. Vétkes a városvezetés, a közgyűlés, az EKF tótumfaktumai, kérem a neveket! Hol van a máskor oly szigorú műemlékvédelem? Jóváhagyták a dolgot, vagy esetleg nem is tudtak az egészről? Egy ilyen akció nehezen képzelhető el szobrász és építész közreműködése nélkül. Vajon kik lehetnek? Újra megtanulhatunk olvasni a sorok között: egy cikkben arról nyilatkozik Fazekas Orsolya, az egyházmegye sajtósa, hogy a felújítást az egyház költségén végzik, azaz a sorok közt: nem szükséges pályáztatás, közbeszerzési eljárás. Elég tudni, vagy tudni vélni, mely művészeket foglalkoztatja az előszeretettel egyházmegye, és már lehet is kombinálni. Végezetül: nem tudni, mik a tervek a szobor posztamensével, mely a város egyik legszebb nemes anyagból készült posztamense. Megmunkálása olyan szaktudásról árulkodik, mely mára már kihalt, ezért pótolhatatlan. A szobortologató döntéshozóktól nem várható el, hogy tudják: a posztamens a szobor elidegeníthetetlen része. Láttuk, mire cserélték a Szent István tér lépcsőit, nem szeretném, ha ez a posztamens egy S betű miatt hasonló sorsra jutna. Felborultak az értékrendek, ma egy napi esemény fontosabb az évszázados értékeknél, a tenor eléki kell menni a reptérre, az EKF így tekintve nem más, mint seggnyalás, ami egy Domingo-kaliberű művésznél még rendben is volna, ha nem járna együtt folyamatos értékpusztítással, az élő pécsi kultúra nyomainak is eltüntetésével. TILTAKOZOM! És nem kérek elnézést senkitől!"

Böszörményi István

szobrászművész

Pécsett, 2009. augusztus 13-14.