Közszolgálat, nyelvpolitika, manipuláció

A szakmai tanulság az, hogy a közszolgálati tévében igazodtak a pártpolitikai arénából ismert tematizációhoz, a Jobbiknak az ellenfelei általi lenácizásához, s tették ezt úgy, hogy kooperáltak is a párt politikai ellenfelének képviselőjével. Az, hogy a Jobbik nem náci, csak – úgymond – náci szavazatokra törekszik, a lényegen nem változtat, mert ez is a magyar pártpolitikai tematizációk ismert motívuma.

Robert Fico antimagyar küzdelmének legújabb fegyverténye (Sólyom László Szlovákiából való kitiltása) ellenére hadd térjek vissza egyik korábbi, Betlen, Vona, Hess című cikkem témájához abból a megfontolásból, hogy az országgyűlési választások közeledtével a közszolgálati médiára egyre nagyobb teher és felelősség nehezedik, hogy elhárítsa magától a nyelvpolitikai manőverekkel folytatott politikai manipulációt és hisztériakeltést. A téma folytatásának közvetlen oka néhány igen tanulságos „utórezgés”. Azok után, hogy Betlen János a köztévé Kereszttűz című műsorában minden tény és bizonyíték nélkül náci kontextusba (azaz nácizta le közvetve) helyezte a Jobbikot, a közszolgálati újságíró a köztévében beszélgetést folytatott Horn Gáborral (SZDSZ), melyben szóba került a rivális párt, a Jobbik. A felek megegyeztek abban, hogy a Jobbik nem neonáci (Betlen egy imitált karlendítéssel jelezte is, hogy mi nem a Jobbik), de – mint azt Betlen felvetette – a neonácik szavazatait akarja begyűjteni. Ez már árnyaltabb megközelítésnek bizonyult, de kizártnak tartható, hogy Betlen János ezek után Vona Gáborral is megbeszélné kötetlenül, hogy mi (nem) az SZDSZ, és kiknek a szavazatait akarja megszerezni a párt. A Betlen-Vona affér során felvonultatott nyelvpolitikai csapdát jól megvilágítja a Betlen-Horn beszélgetés. Korábban Betlen János szakmailag (közszolgálatilag) abszurd módon provokálta Vona Gábort, amikor azt kérdezte tőle, hogy mit tanácsolna a híveinek: vegyenek-e részt a Rudolf Hess halálának évfordulója alkalmából meghirdetett neonáci felvonuláson, vagy maradjanak attól távol. Az antifasiszta látszattal ellentétben Vona Gábor azt sem mondhatta, hogy nem tanácsolja a részvételt, mert akkor is az a benyomás alakulhatott volna ki, hogy a Jobbik szavazói részt vennének, és a párt elnökének kell eltanácsolni őket a részvételtől. Betlen kérdése még egy kifejezetten antináci politikusnak is csapda lenne. Ha például Horn Gábort (SZDSZ) is megkérdezte volna, hogy „mit tanácsol” a szabad demokratáknak, vegyenek-e részt a Hess-emlékmeneten, vagy sem, és Horn Gábor nem „tanácsolná” azt, mindenki joggal gondolhatná, hogy vannak szabad demokraták, akik részt vennének a rendezvényen!! A szakmai tanulság az, hogy a közszolgálati tévében igazodtak a pártpolitikai arénából ismert tematizációhoz, a Jobbiknak az ellenfelei általi lenácizásához, s tették ezt úgy, hogy kooperáltak is a párt politikai ellenfelének képviselőjével. Az, hogy a Jobbik nem náci, csak – úgymond – náci szavazatokra törekszik, a lényegen nem változtat, mert ez is a magyar pártpolitikai tematizációk ismert motívuma. Gyárfás Tamáséknak emlékezniük kell, hogy a náci szavazatok begyűjtésével már évekkel ezelőtt megvádolták Orbán Viktort, és akkor is nyelvpolitikai módszereket alkalmaztak arra, hogy Orbánt és Fideszt náci kontextusba helyezzék. 2002 őszén Orbán Viktor a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorának vendége volt. A műsor végén arra bíztatta a nemzeti értékrendet valló választókat, támogassák a polgári oldal jelöltjeit, s hogy tartsanak ki, azaz – tolmácsolom én – az országgyűlési választási vereség ellenére mindenki tegye a dolgát, és ne adják fel se munkát, se a reményt. Ez volt a kontextus (értelmi és szövegösszefüggés), amely megelőlegezte Orbán egyszavas zárómondatát: Kitartás. A műsor után összehangolt támadás indult Orbán Viktor ellen. A köztévé Kereszttűz című műsorától kezdve Fodor Gáboron át a Klub Rádióig bezárólag arról beszéltek, hogy Orbán „kitartással búcsúzott el”. A Betlen-Vona affér utórezgéseként még a holokauszttagadás motívuma is előkerült. A közszolgálati MTI nyomán sok fórumon arról írtak, hogy Betlen János azt kérdezte Vonától, hogy „mit tanácsolna a Jobbik szavazótáborának, elmenjenek vagy sem a holokauszttagadó eseményre”. A valóságban nem ez, hanem a Hess-emlékmenet hangzott el, s bár sok helyen utóbb korrigáltak, nyilvánvaló, hogy volt valaki valahol, aki Vona Gábort szánt szándékkal holokauszttagadós kontextusba akarta helyezni. A politikai manipuláció megfogható abban is, hogy az első tudósítások szerint a műsorvezető „a Jobbik egyik rendezvényéhez kapcsolódóan” kérdezte Vonát! Mintha a neonácik Hess-emlékmenete a Jobbik saját rendezvénye lett volna. A félreértések elkerülése végett a jobb- és baloldali olvasóknak egyaránt felhívom a figyelmét arra, hogy azt, hogy a nyelvpolitikai manipulációk feltárása adott esetben kinek kedvez, sokadlagos kérdésnek tartom. Bencze József rendőrfőkapitány nyelvi nyomdokain járva: cikkemben a nyelvpolitikai játszma megvilágítása volt a „fő prioritás” a közszolgálati média elleni támadásomban.