Élményfürdő

2009.07.31. - Kisebb rendezvény, kései ebéd tartatott alszegedi házunk hűvös étkezőjében. Az udvaron pöcörgött - mondhatni készen – hártyavékony, aranyló piros palástját föl-föllebbentve, egy bográcsnyi halászlé.

A vendégek érkezése előtt átugrottam a szomszédos szikvízüzembe. Szódáért. Nagy tisztesség ért itt. Magától Bánffi uramtól kaptam kiszolgálást. Fizetségül nem kért többet: “fogyasszák az egészségemre”. A "számla" később rendezve lett. Ballagok vissza a palackokkal, és bevillan mindaz, amiért eddigi mondataimat sallangoztam: “Igazán kevés helyén a világnak érhet olyan élmény, hogy a legnagyobb kánikulában üzemi hőmérsékletén ihatom a szódát, és közben Irsai Olivér barátom sem bánja, ha nyakon fröccsentem vele (úgy kétharmad részben), lévén az ő fajtája is alsóvárosi gyökerű, s a földiének hamarébb bocsát meg az emberfia.” Igazán kevés helyen. Talán csak itt.