Ki akarta megöletni Horn Gyulát?

Draskovics polgártársnak sincsenek gerincbántalmai, ezért ő és csapata végre-valahára leporolhatja a Horn-aktát, hogy minden kétséget kizáróan tisztázzák, volt-e köze Boross Péter akkori miniszterelnöknek a Horn Gyula elleni merényletkísérlethez.

Draskovics Tibor polgártársunk, főállásban igazságügyi és rendészeti miniszter, a magyarországi politikai a terrorizmus elleni harc fokozása érdekében bemutatott egy videofelvételt, amelyen – elmondása szerint – az látható, hogy a politikusok házainál felrobbantani tervezett robbanószerkezetet működésbe hozzák, hogy így érzékeltessék annak erejét. Az előbb a libertárius Hírszerző hírportál tudósítását idéztem. Az MSZP-közeli Népszabadságban az volt olvasható, hogy Draskovics polgártárs azt mondta, a politikai célra szánt bombának „hála istennek, csak a tesztjét láthatják a videón”. A bombaügy politikai bombaként robbant, mert mint utóbb kiderült, a robbanószerkezetet működésbe hozataláról (egy robbantásról) készült videofelvétel két évvel ezelőtt készült Bonyhádon, és az akkori rendőrségi eljárás során megállapították, hogy „átlagon felüli kémiai tudással rendelkező, kísérletező kedvű fiatalok robbantottak”. Draskovics mellényúlt? – tette fel a kérdést a Heti Válasz. Mi az, hogy! Nagyon is! – hogy klasszikust idézzek. Draskovics polgártárs állítólag egy „szakértő” kormány tagja, ezért tőle fokozottabban várható el az, ami egy minisztertől egyébként is elvárható: munkáját szakszerűen és lelkiismeretesen lássa el. A malőr után megindult kármentés azonban magáért beszél. A Nemzeti Nyomozó Iroda közleményben utasította vissza azokat a feltételezéseket, amelyek szerint egy másik (a 2007-es bonyhádi) bűnügyben készült felvételek kerültek volna nyilvánosságra. A szerv közölte, hogy a Magyarok Nyilaival „kapcsolatos” képanyagot hozta nyilvánosságra a rendőrség a sajtótájékoztatóján. Közleményében közölték azt is, hogy: „tény, hogy a felvételt a terrorszervezet egyik tagjának számítógépén találta a szakértő. Nyilvánvaló a terrorszervezet és a robbantás végrehajtói közötti kapcsolat”. A HVG Draskovics Tibor szóvivőjének közlésére hivatkozva azt írta, hogy Draskovics polgártársnak szemernyi kétsége sincs afelől, hogy a felvétel – mint ahogyan azt a rendőrség is állítja – az egyik gyanúsított gépéről származik. Az ember ilyenkor bánatában nem tudja, hogy Draskovics polgártársat és a rendőr polgártársakat az irodalomtudomány alapjai kurzusra írassák-e be, hogy szövegolvasásban, -elemzésben és -értelmezésben alapismeretekre tegyenek szert, vagy kommunikációs tanácsadójukat küldessék-e el velük, ha van nekik egyáltalán ilyen, mert a keletkezett politikai kárt a józan paraszti ész megsértésével mentegetik, amivel csak növelik saját bajukat. Ha ugyanis a képanyagot a Magyarok Nyilaihoz tartozó valakinek a számítógépén találták, akkor valóban elmondható, hogy képanyag a Magyarok Nyilaival „kapcsolatos”, ezért – elismerem – Draskovics polgártársnak okkal-joggal nem lehet szemernyi kétsége sem afelől, hogy a felvétel az egyik gyanúsított gépéről származik. Az egész így, ebben a formában, mégis vicces. Kérem a kedves olvasókat, hogy a 2007-ben készült felvételt töltsék le bátran a fájlmegosztóról, ahol az elérhető, és abban a tudatban szenderüljenek nyugodtan álomra, hogy meglehet, a Nemzeti Nyomozó Iroda a kedves olvasókról is azt állítja, hogy mivel a kedves olvasók számítógépén is megtalálhatja egy „szakértő” a képanyagot, „nyilvánvaló” a terrorszervezet, a robbantás végrehajtói és a kedves olvasók közötti „kapcsolat”. És még Draskovics polgártársnak sem lehet szemernyi kétsége afelől, hogy a felvétel a kedves olvasók gépéről „származhatnak”. Nem véletlen, hogy Draskovics polgártársék rohamtempóban vonultak vissza, mint az Africa Corps el-Alamein után. A legújabb kommunikáció szerint a robbantásos felvétel nem bizonyíték, csak illusztráció… Illusztráció? Netán tán politikai blöff? Mert hát emlékezzünk arra, hogy a 2006-os választási kampány során, a Nemzeti Múzeumnál tartott március 15-ei ünnepségen a timpanonon rejtőzködő mesterlövészek védték Gyurcsány Ferencet a terroristáktól, miközben a fenyegetett államférfi közvetlen közelében voltak a műsorban szereplő gyermekek… Két héttel később az államférfi bejelentette, hogy a választási nagygyűléseken bűnözői körök (szlovák terroristák) robbantásos merényleteket akarnak elkövetni a magyar belpolitika destabilizációjának érdekében. De a politikai terrorizmussal kapcsolatos politikai blöff nem Gyurcsány Ferenc találmánya. 2001-ben autóbalesetben életét vesztette Vancsik Zoltán szocialista országgyűlési képviselő, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának tagja. A vizsgálat során megállapították, hogy a baleset közvetlen oka az volt, hogy Vancsik vezetés és előzés közben használta mobiltelefonját, és elvesztette uralmát a jármű felett. Horn Gyula volt miniszterelnök azonban volt bátor kijelenteni, hogy Vancsik Zoltánnak azért kellett meghalnia, mert „túl sokat tudott”. Az 1994-es választási győzelem után tartott szocialista kongresszuson a korábban közlekedési balesetet szenvedett miniszterelnök, Horn Gyula, a balesetre utalva kijelentette, hogy kezüket s lábukat összetörhetik, de gerincüket sohasem. Az új miniszterelnök ezzel kétségtelenül arra utalt, hogy valakik (Boross Péterék?) el akarták tetetni láb alól. Azóta sem bizonyosodtak be Horn Gyula szavai, de mivel Horn Gyula gerinces ember, nem kételkedhetünk állításában, s a kérdés azóta is jogos: Ki akarta megöletni Horn Gyulát? Draskovics polgártársnak sincsenek gerincbántalmai, ezért ő és csapata végre-valahára leporolhatja a Horn-aktát, hogy minden kétséget kizáróan tisztázzák, volt-e köze Boross Péter akkori miniszterelnöknek a Horn Gyula elleni merényletkísérlethez.