…Legyek egy sajtótájékoztatón

És a hármas karakterrajz fejének jelenéséhez a minap volt szerencsém. Maga a nagyfőnök. Akkor a városvezetés polipkarjai közül tapadt kettő a legitim médiamunkások közé. A gazdasági alpolgármester és a polgármesteri kabinet feje ült közénk, hogy rögvest cáfolják az ellenzék szavait, kamerák, magnók, tollak előtt. Ez egy valódi politikatörténeti szegedikum...

Több oka lehet annak, hogy ott legyek egy sajtótájékoztatón. A legkézenfekvőbb, hogy ez a dolgom, kvázi be kell írnom egy gépbe, amit a sajtótájékoztató szervezői mondanak, a gép pedig küldi valahová (na, a célállomás, az a nem mindegy, de ezt most hagyjuk), a hó végén pedig a másik gép végén ülök, és a hozzájuk tartozó jogi személy ad érte egy kis kenyérre valót. Ez eddig rendben. Hanem - és itt jön az igazán érdekes, a "Balkan legend" - jönnek ám mások is, másként, másért, akik azon morfondíroznak, na most hogyan is legyek a sajtótájékoztatón... És ez a legérdekesebb része a lenni vagy nem lenni egy sajtótájékoztatón című drámának. A karakterrajz. Ez ugyanis maga a dráma. Megfesti teljes szegedi közéletünk. Az első a leleményes, most hirtelen két esetet említenék. Az egyikkel még két évvel ezelőtt találkoztam először a Szegedi Ifjúsági Napok sajtótájékoztatóján. Hosszú idő óta nem volt már ilyen eseményen, nem kellett neki. Reklámújságnál dolgozott. Viszont a lányának szeretett volna kedveskedni egy fesztiválbérlettel, és hát regisztráltatta magát, na. Ez talán meg lehet érteni, apai gyarlóság, szeretetszövésű. A másik - ez már sokkal durvább szőttes - leleményes a hedonista fajtából való. Ír mondjuk egy blogot, a haverja meg rajzol rá karikatúrát, és együtt látogatják azokat a sajtótájékoztatókat, ahol kaja, pia van kilátásban. Szerintem e típussal majd' minden kolléga találkozott már. A hármas egység második alakja a kíváncsi. Itt is két manifesztációról beszélhetünk. Az első, aki beszól. Kétszer láttam e lényt. A Mars teresek első fórumán, a piaci bódék előtt elhaladva kiabált be: ezeket a ... bodegákat már rég le kellett volna bontani (az is érdekes fejtegetésre adhat okot, hogy miért is szerepelt egy böfögés kiemelten a helyi napilap beszámolójában). Majd ugyanez az arc a móravárosiak lakókörnyezetébe tervezett lakótelep elleni demonstráción jött fennhangon kérdezősködni, ellenpropagandát süvölteni. Na, akkor finoman megjegyeztem, hogy én ám ismerem magát, emlékszem a Mars téri performance-ra. Itt esett ki a szerepéből hősünk, és eloldalgott. E szépembör duálpárját az idősebbek másként ismerik, 1989 előtti leány-, legénykori félelmetesebb nevén. Ő az, akit hallgatózni küldenek, de nem abban a formában, folyamatban, ahogy azt cikkem elején említetem, Neeem. Ő is ír, talán beül a gép elé is, de nem nagyon teszi ki a faliújságra művét. Emésztgetik, tanulmányozzák a beszámolót, stratégiai lépések útvonalát látják meg bennük a „küldők". Szegeden is találkozhatunk e típussal, főleg ellenzéki sajtótájékoztatókra jár; mindenestre kérdezni - a kínos fajtából - csak ott kérdez. Mikor ez már magától is feltűnt nekem, utánakérdeztem, és elmondták a kollégák. Ő a városháza kíváncsija, ezért is fizetik, ennyi. (Mondom megint, ezt a típust 1989 előtt másként hívták.) Nemrég maga mondta egy kérdésre - hogy miért itt, és hová lesz a sajtóbeszámoló -, hogy ő csak kíváncsiskodik, majd hahorászott egy rövidet. Nyíltan, hisz úgyis tudja mindenki, demokrácia van, vagy mifene. És a

hármas karakterrajz fejének jelenéséhez a minap volt szerencsém

. Maga a nagyfőnök. Akkor a városvezetés polipkarjai közül tapadt kettő a legitim médiamunkások közé. A gazdasági alpolgármester és a polgármesteri kabinet feje ült közénk, hogy rögvest cáfolják az ellenzék szavait, kamerák, magnók, tollak előtt. Ez egy valódi politikatörténeti szegedikum, ahogy erre akkor a

beszámolóban már céloztam

. Így vagyunk most, íme - hát nem egy Balkán-legenda!? Nincs igazam, hogy a morál és a közösség tekintetében az Európa kapuja szlogent jobb átkeresztelni Balkán kapujává? Akkor hát, ennek szellemében, kedves média szakosok és oda vágyók. Kérdezzetek mindig: legyek egy sajtótájékoztatón? Igen, legyek...