Juszt is jattért

De most nagyon vesztésre állnak, nagyon úgy tűnik, nincs, ami megmentse őket a bukástól. És ilyenkor bő hét év után bizony bőséggel megpróbálnak berendezkedni legalább hét szűk esztendőre... Hogy súlyos szavak ezek? Hogy bizonyítani illene? Lehet, erről szól majd az orbáni elszámoltatás?

Csak nem járja, hogy egy olyan nagyvárosnak - ami ugye a napfény városa is egyben - ne legyen strandfürdője! Illetve van, csak nem olyan, amilyen volt és majd lesz egyszer. Most viszont, enyhítendő a kánikula elől menekülni óhajtó nép esetleg megmutatkozó haragját, van olyasmi, ami eddig nem volt: legális tiszai szabad strand! A városvezetők az ellenzék tavalyi noszogatását is figyelembe véve lecsíptek egy darabot a Partfürdőből, és ott bárki ingyen napozhat, mártózhat a szőke folyó habjaiban. Van kulturált tisztálkodási, átöltözési lehetőség és vécé meg büfé... A jónép mégsem igyekszik birtokába venni e lehetőséget. Hiába, a megszokás nagy úr! Vagy valamiféle öntudatlan lázadásról, dacról van itt szó? A Lapos e sorok írásakor szellősen teli van: megszámoltam, több mint százan süttetik magukat - hétköznap kora délután - a sárga homokon, és persze tiltás ide vagy oda, belemerészkednek a Tisza enyhet adó vizébe, ott, ahol eddig sem volt szabad, hiába az e tevékenységet tiltó tábla utasítása, nincs visszatartó ereje. A hivatalos "harmincmilliós" szabad strandon, ahol bóják jelzik, mi merre, mennyire, hol a határa a pancsikálásnak, nos ott alig kéttucatnyian heverésznek a munkagépekkel rézsűsre varázsolt plázson, a vízimentők unott tekintetétől kísérve. Persze lehet mondani, hogy most mit fanyalgok itt, örüljek, hogy legalább ez van, meg örüljek hogy ilyen nagy fejlesztésbe kezdett városom, és milyen jó lesz, ha lesz élményfürdőnk, meg fürdőturizmus, teli hotelek, adóbevétel, prosperitás. Csakhogy nekem minden nagyprojektről, amit látok - amely végső soron az én javamat hivatott szolgálni -, hogy, hogy nem, a korrupció jut eszembe. Elköltendő és már elköltött milliárdok, száz- és tízmilliók tíz-húsz százalékát próbálom kiszámolni, és bár soha nem voltam egy matekfenomén, vagyonokat, komoly egzisztenciákat megalapozni képes összegek jönnek itt ki végül nekem. Az pedig már csupán fantázia kérdése, hogy elképzeljem, ha igazak

az összmagyar valóságra mostanában több helyütt is elhangzott

, megalapozottnak tűnő és bizonyítva látszódó vádak, elképzeljem, hol is csapódnak le e csúszópénzek. Még csak azt sem mondanám, hogy csak a tisztesség és becsület éllovasai, a szocialista és a liberális politikusok (és az e tőkén hájasra hízott érdekköreik) élnek vissza ilyetén módom a hatalomból származó előnyökkel. De most nagyon vesztésre állnak, nagyon úgy tűnik, nincs, ami megmentse őket a bukástól. És ilyenkor bő hét év után bizony bőséggel megpróbálnak berendezkedni legalább hét szűk esztendőre... Hogy súlyos szavak ezek? Hogy bizonyítani illene? Lehet erről szól majd az orbáni elszámoltatás? De olyan nyílt, pofátlan,

kapkodó és átlátszó akcióba

, melyről a magyar média alig beszél, csak nem kezdenék bele mindenáron, erőből, mint Baja Ferenc, akinek csak annyi baja van a világgal, hogy nem biztos, hogy a kormánya marad addig, amíg a Szegeden bejelentett 150 milliárdos (jövőbe mutató, stratégiai és titkosítani szánt)

informatikai projektjét sikeresen 500 milliárdosra turbózza, és kifizetteti maguknak

. És ha ezt lehet, mert nem szólnak rá elvtársai, akkor mindent lehet: nem csak fent, de lent, a végeken is. A potentát szocialisták válságkezelnek, kikezelik magukat a válságból!