Torzszülött gyermek

A rendszerváltás húszéves évfordulóján az a sajátos helyzet állt elő Magyarországon, hogy a rendszerváltásról szinte minimális közmegegyezés sincs. A kivált a jobboldalon divatos, radikális tézisek szerint, nem ment végbe (a) rendszerváltás, ezért azt el kell kezdeni, ha pedig mégiscsak volt, akkor azt végre be kell fejezni, avagy - éppen ellenkezőleg - új rendszerváltásra van szükség.

A Déli Szó legfrissebb számában Lezsák Sándor a vele készült interjúban a felvetésre, miszerint „nem történt igazi rendszerváltás" Magyarországon, a következő válaszolta: „nagyon határozottan mondom, hogy igenis

volt

rendszerváltás". A rendszerváltás igenlése mellett (ellenére?) Lezsák „gyökeres változásokat" és generációs alapú elitváltást akar.

A rendszerváltás húszéves évfordulóján az a sajátos helyzet állt elő Magyarországon, hogy a rendszerváltásról szinte minimális közmegegyezés sincs. A kivált a jobboldalon divatos, radikális tézisek szerint, nem ment végbe (a) rendszerváltás, ezért azt el kell kezdeni, ha pedig mégiscsak volt, akkor azt végre be kell fejezni, avagy - éppen ellenkezőleg - új rendszerváltásra van szükség. A jobboldalon tehát folyamatos a rendszerváltás megtörténtének, befejezettségének vagy értelmének megkérdőjelezése. A pártpolitikában a „valódi" rendszerváltás hívei 1992-től Csurka István (és a későbbi MIÉP), legújabban pedig a Jobbik zászlaja alatt gyülekeznek. 1998-ban Orbán Viktor komoly rendszerkorrekciót hirdetett meg, mondván, hogy „több mint kormányváltás, kevesebb, mint rendszerváltás" várható. Csurka István kritikus visszaemlékezése azonban az, hogy: „1998-től 2002-ig parlamenti konstruktív ellenzékként megpróbáltuk a valódi, teljes rendszerváltás irányába ösztökélni a kormányon lévő Fideszt, azonban egy-két felemás, a semminél több, de elégtelen törvény, intézkedés kivételével az alapvetők tekintetében mindhiába". A politikai viszonyok 2002 óta tartó elmérgesedése viszont Fricz Tamást a következő diagnózisra vezette: „Több, mint kormányváltás, s nem kevesebb, mint rendszerváltás"; „vissza kell térni az alapkérdéshez, s meg kell valósítanunk a rendszerváltást; ami nem sikerült 1989-1990-ben, annak sikerülnie kell 2009-2010-ben".

Azok, akik a rendszerváltást így vagy úgy meg nem történtté vagy értelmetlenné nyilvánítják, a húsz évvel ezelőtti átalakulást szimpla

módszerváltásnak

tekintik. Idézek egy ismeretlent egy radikális honlapról: „Módszerváltás történt rendszerváltás helyett." „A magyarországi módszerváltó politikai garnitúra nem más, mint a

gyarmatosító hatalmak janicsárbandája

. A magyarellenes rablóbanda a nép butítását lakájmédiájának agymosásával végzi rettenetes hatékonysággal. Az Istenadta magyar nemzet azt gondolta, hogy diktatúrából forradalom és elszámoltatás nélkül át lehet menni demokráciába? Hát igen, jól gondolta, át lehet." A tudomány részéről Bogár László ugyanezt mondja más nyelven: „a rendszerváltás rendszere megbukott (...) amit rendszerváltásként, felszabadulásként, szabadságként, piacgazdaságként, demokráciaként, jogállamként ünneplünk, az diktatúra, a

globális hatalomgazdaság brutális diktatúrája helyi kollaboráns elitek által

üzemeltetve". Bolberitz Pál teológus is úgy lája, hogy Magyarországon „nem rendszerváltozás volt, hanem szerkezetváltozás (...) legfeljebb struktúraváltás, modellváltás történt": „ugyanazok a gyakorlati materialisták egy másik modellben akarták a pénzt megszerezni". A pártpolitikai baloldalon sem jobban, legfeljebb másképpen áll a rendszerváltás szénája. A „rendszerváltó" miniszterelnökként is számon tartott Németh Miklós 1989. június 23-án az MSZMP KB ülésén kijelentette: „Azért akarunk modellt váltani, mert az MSZMP a demokratikus szocializmus meghirdetése mellett nem híve és

nem lehet partner semmiféle rendszerváltásban

. Azért váltunk és kell ezt a modellváltást elvégezni, hogy ez

a rendszerváltás elkerülhető legyen

..." A rendszerváltás tízéves évfordulójára a határnyitás mítoszába takarózó Horn Gyula vezetésével sok szocialista szilárd meggyőződésévé vált, hogy az MSZP hajtotta végre a rendszerváltást. Tíz évvel ezelőtt az SZDSZ valamivel finnyásabb volt. Úgy gondolták, hogy a rendszerváltás programját ők találták fel, és ők voltak annak következetes hívei és motorja, és bár nem vitatkoztak az érdemekről szocialista szövetségeseikkel, nem is ünnepeltek együtt velük. Az SZDSZ és az MSZP külön utakon járt. Az MSZP meghirdette a „

jóléti

rendszerváltás" éppen most megtagadott programját, amivel

lezárták

volna a rendszerváltás elhúzódó folyamatát, az SZDSZ viszont a „

rendszervisszaváltás

" szándéka miatt támadta az Orbán-kormányt. Kóródi Máriát idézem 2001-ől: „a Fidesz-kormány négyéves hagyatéka: a szabadság garanciáinak átgondolt, szisztematikus leépítése, a megakasztott demokratikus fejlődés, a szervezett felvilág kialakulása, morális csőd, a szélsőségekkel való együttműködés, a rasszizmus terjedése, arrogáns kirekesztés, az emberek egymással való szembefordítása - egy szóval kifejezve:

rendszervisszaváltás

." (És tessék ezt egybevetni Csurka tökéletesen ellentétes rendszerváltó értékelésével.) A „rendszervisszaváltás" tézisét aztán átvette Gyurcsány Ferenc, aki az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után azzal támadta Orbán Viktort, hogy „Maradt itt egy közös cinkosság: a félelem a változtatástól, az a remény, hogy megőrizhető az 1990 előtti világ álbiztonsága. És a legnagyobb rendszerváltók, közöttük az egyik legfiatalabb, rendszerváltóból lassan a

rendszervisszaváltó kádári tanítvány

lett". A leírtak fényében igaza van Tellér Gyulának abban, hogy „

a rendszerváltás rendszere megbukott

", hiszen - bár ő másra gondolt - a mérvadó körök torzszülöttet látnak húszéves nevelt gyermekükben.