Vélemény

A munkások ünnepéről

A munkások ünnepéről

2009. április 30., csütörtök
A munkások ünnepéről

Kádárék alatt lett a munkásból igazán „melós", aki nem dolgozni, hanem „melózni" jár, és kevés fizetése miatt már nem szervezkedik, nem követel, nem sztrájkol, hanem „tiltakozásul" rosszabb munkát végez, sunnyog, lóg, vagy megkurtítja a munkahelyi köztulajdont.

A baloldaliak szemében az ún. Horthy-korszak máig a magyar történelem legátkozottabb időszakának számít. Egy „antikorszaknak", ahogy a jeles történész, Litván György fogalmazott erről a szocializmus idején már uralkodó gondolkodásmódról. A „horthysta" átkosban a hárommillió koldus országa voltunk, írtam volt egy korábbi cikkemben, de akkor többé-kevésbé szabadon szervezkedhettek a szakszervezetek és a Szociáldemokrata Párt. A szervezett (szocdem) munkásokat öntudat feszítette. Büszkék voltak munkájukra, hivatásukra, munkás létükre, és nem utolsósorban abban gondolkodtak, hogy nekik jogaik vannak, és hogy jogaikat bővíteni és védeni kell. A szervezett (szocdem) munkások polgárosodni akartak: emberhez méltó élet- és munkakörülményekre vágytak, amihez példával a többségükhöz képest magasabb életszínvonalon élő kispolgári csoportok szolgáltak. Az öntudatos és büszke munkások öntudatosan és büszkén ünnepelték meg május elsejét, azaz saját céljaikat és eszményeiket - önmagukat. Május elseje a felemelkedni (polgárosodni) vágyó, kultúrát szomjazó és jogtudatos (!) munkások ünnepe volt. Rákosi Mátyásék megtették azt, amit Horthyék nem: felszámolták a Szociáldemokrata Pártot, és láncra verték a szakszervezeteket. A proletárok felett is gyakorolt diktatúrájukat proletárdiktatúrának, az állampártot meg a Magyar Dolgozók Pártjának hazudták. Kádár Jánosék szívesebben nevezték magukat a „dolgozó nép" hatalmának meg Munkás Pártnak, s bár az ő idejükben az életszínvonal és a szociális biztonság terén érdemi változások mentek végbe, a szakszervezetek hatalmat kiszolgáló szerepe megmaradt, és május elsején továbbra is főleg a jogfosztásért cserébe atyáskodó és gondoskodó rendszert ünnepeltették az emberekkel. Kádárék alatt lett a munkásból igazán „melós", aki nem dolgozni, hanem „melózni" jár, és kevés fizetése miatt már nem szervezkedik, nem követel, nem sztrájkol, hanem „tiltakozásul" rosszabb munkát végez, sunnyog, lóg, vagy megkurtítja a munkahelyi köztulajdont. Jobb esetben túlmunkával önkizsákmányolja magát. Ezek a „melósok" május elsején már nem ünnepeltek semmit: a munkásöntudatból és -büszkeségből munkaszüneti nap, vurstli és sör-virsli buli maradt.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.