Neki sokk, nekünk sok

Most ne firtassuk, hogy milyen demokratikus is ez az utasításos rendszer! Mert ugye ez az "utasítom önöket az alábbi sajtóorgánumok mindennemű kötelező támogatására (hirdetés, előfizetés)" visszája. Képzelhetik, hogy dől pártutasításra a kormányzativá lett közpénz egy tollvonásra a kormányt kevésbé kritizáló médiába.

Mostantól vigyáznom kell, mit írok le, mert ha esetleg megüti mondandóm Fletó tűrésszintjét, még rám uszítja Aczél elvtárs szellemét, oszt nyugtalan álmom lesz, nem mintha nem lenne mostanság egyébként is! Huszonvalahány éve Pécsett, főiskolás korszakunk végén is benne volt nyakig az ország a slamasztikában: nem véletlen adták át később a (reform)kommunisták a felelősség terhét a megboldogult Antall Józsefnek. Akkoriban mégis nyugodtabb álmaim voltak - tán jobban hittem, hogy a közeljövőben "a haza fényre derül" -, mégis Gyurcsány Ferenc, a kari Kommunista Ifjúsági Szövetség titkára pecsétje nélkül nem mehetett ki semmi a faliújságra. Még

John Stuart Mill, "A sajtószabadságról"

alkotott rég lejegyzett nézeteit is majdnem meg kellett húzni, de végül szemelvények formájában kikerülhetett a folyosói faliújságra. Az más kérdés, hogy valaki rendre letépte onnan, alig győztük visszapótolni... Fel sem idéződne mindez bennem, ha nem futok bele a friss hírekbe, melyek szerint nevezett miniszterelnöknél betelt a pohár

Bayer Zsolt, "Betelt a pohár!"

című publicisztikáját olvasva. Erre fogta magát, és felszólított valamennyi állami intézményt és állami tulajdonú vállalatot, hogy szüntesse meg a Magyar Hírlap című napilap előfizetését. A kormányfő emellett arra utasította az érintett állami vállalatokat, hogy szüntessék be a fizetett hirdetések és a reklámok megjelentetését a lapban. (A jobboldali olvasók meg - ne olvassanak már ilyen szemetet - tájékozódjanak baloldali újságokból, ha közérdekű hirdetésekre vagy a közpénzen fenntartott kormányzati kommunikáció elemeire lennének kíváncsiak!) Gy. F. ezúttal utasított, nem kérlelt. Bekeményített, mert a múltkoriban, amikor azt javallotta az állami cégek vezetőinek, hogy mondjanak le a 2008-as prémiumuk és jutalmaik 50 százalékáról, továbbá a 2009-es prémiumuk és jutalmaik 100 százalékáról (szolidaritást vállalva a nehéz helyzetbe került országgal és dolgozókkal), azok magasról tettek rá és ötleteire. ("Utasítani nem tudom, de kérem az állami cégek vezetőit: a 2008-as, eddig ki nem fizetett, több hónapos prémiumokat és jutalmakat ne vegyék fel!") A számlán így jelenleg 1 millió forint szerénykedik, miközben az Magyar Nemzeti Vagyonkezelő tájékoztatása szerint az elmúlt évi prémiumokból 700 millió, az ideiből 1,4 milliárd, összesen tehát 2,1 milliárd forintnyi állami bevételt jelenthetne, ha minden a legjobban alakulna. A 250 vállalat 450 vezetője közül - tessenek kapaszkodni - heten jelezték, készek megszorítani a nadrágszíjat, egyikük pedig odáig ment, hogy

1 milliót át is utalt

az államkincstárnál erre a célra megnyitott számlára. (Ez a remélt összeg közel kétezred része!) Lehet, hogy akkor is utasítani kellett volna, és nem egy áttetsző PR-fogással élni? ("A

Blikk

kérdésére a szóvivő azt is elárulta: magánszemélyek is csatlakozhatnak a szolidaritási akcióhoz, nekik levelet kell írniuk a vagyonkezelő vezérigazgatójának, aki ezt követően tájékoztatja őket, hogyan történhet a befizetés." Csoda-e, hogy senki nem iparkodott, hogy első legyen a szolidaritásban. Amúgy meg ha mégis, tessék, csak tessék, nyitott kapukat tetszenek döngetni!) A pénzből 600 ember kaphatna munkát, 4100 hektár erdőt telepítenek az ország hátrányos helyzetű térségeiben, ők pedig ezen és ezekben dolgoznának. Hogy az eddig befolyt 1 millió forint mire lenne elég, arról nem kaptunk felvilágosítást. Most ne firtassuk, hogy milyen demokratikus is ez az utasításos rendszer! Mert ugye ez az "utasítom önöket az alábbi sajtóorgánumok mindennemű kötelező támogatására (hirdetés, előfizetés)" visszája. Képzelhetik, hogy dől pártutasításra a kormányzativá lett közpénz egy tollvonásra a kormányt kevésbé kritizáló médiába. Meg aztán most, hogy a gyalázatos veszprémi gyilkosság gerjesztette erős cigányozás hullámai időlegesen majdnem megültek, kell egy kis botrány még, hogy ne figyeljünk fel a húsbavágó hírekre. Cigánybűnözés van? Sajtószabadság nincs? Na és? És Princz Gábor megúszta? És Baja Ferenc lemondott a informatikai közmű

másodszori összeomlása

miatt, vagy inkább költsön el a haveri cégekkel ilyesmire a négyre még újabb öt-, azaz ötmilliárdot? És Zuschlag (a svábbűnöző) mit mondott a szocialista párt pénzmosásáról, hogy ez a gyakorlat? És mi ez a pesti zsidónegyedben megesett milliárdos, ingatlanspekulációs magyarbűnözés? Inkább ne foglalkozzunk ezzel!? Amikor nemzeti tragédia küszöbén állunk, ne beszéljünk itt nemlétező cigánybűnözésről és - tisztánlátás végett - ismét eljő a sajtó szabadsága? Ha maga Gyurcsány Ferenc is úgy akarja!? És velünk másként gondolkodókkal és másképp beszélőkkel - addig is - mi lesz?