A kettős állampolgárság mítosza

Polgártársak! Magyarok! Tessenek szépen elolvasni a kérdést pontosan, és a saját szemüknek higgyenek: a „kettős állampolgárság” fogalma nem szerepel a szövegben. … ha a 2004-es népszavazás sikeres lett volna, akkor az Országgyűlésnek a kérdésben foglaltakat kellett volna végrehajtania. A kérdésben azonban nem a „kettős állampolgárság”, hanem a „kedvezményes honosítás” szerepel.

A nemzeti oldalon (jobboldalon) a megemlékezés kultúrájának új dimenziói nyíltak meg azzal, hogy - nagyon helyesen - a trianoni imperialista békéről és a 2004-es „kettős állampolgárságról" szóló népszavazásról megemlékeznek. A „kettős állampolgárságról" szóló népszavazással kapcsolatban azonban már-már eretnek nézeteim vannak, nem is véletlenül tettem idézőjelbe a kettős állampolgárság fogalmát. A fundamentális probléma az, hogy a „kettős állampolgárságról" szóló népszavazás nem a kettős állampolgárságról szólt! A népszavazáson részt vettem, igennel szavaztam, az eredmény engem is lesújtott, de a tény az tény: a népszavazáson nem a „kettős állampolgárságról" kellett szavazni! Egyszerűen azért, mert a népszavazási kérdés nem a kettős állampolgárságról szólt. A kétkedők kedvéért idézem a népszavazásra feltett kérdést: „Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással - kérelmére - magyar állampolgárságot kapjon az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a 2001. évi LXII. tv. 19. § szerinti "Magyar igazolvánnyal" vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?" Polgártársak! Magyarok! Tessenek szépen elolvasni a kérdést pontosan, és a saját szemüknek higgyenek: a „kettős állampolgárság" fogalma nem szerepel a szövegben. 2004 óta nagyon sok emberrel beszéltem erről, és tudom, hogy ezt általában jelentéktelen mozzanatnak tartják, amiért is fölöslegesnek tudálékoskodásnak tűnhet észrevételem. A legeslegfontosabb dolgot azonban ne tévesszük szem elől: sikeres népszavazás esetén az Országgyűlést a népszavazásra feltett kérdés köti. Magyarán, ha a 2004-es népszavazás sikeres lett volna, akkor az Országgyűlésnek a kérdésben foglaltakat kellett volna végrehajtania. A kérdésben azonban nem a „kettős állampolgárság", hanem a „kedvezményes honosítás" szerepel. A magyar Országgyűlésnek a „kedvezményes honosításról" kellett volna törvényt alkotnia. Az egy masszív politikatörténeti kérdés, hogy ha ez így van, akkor miért beszélt mindenki ától cettig, Gyurcsánytól Orbánig, Magyarok Világszövetségétől Markó Béláig kettős állampolgárságról. Sokszor ugyan maguk a politikusok sem voltak tisztában a kérdés szövegével, de nem feltételezhetjük, hogy senki sem tudta, hogy mi vagyon a kérdésben megfogalmazva. Egyvalakinek mindenképpen tudnia kellett róla: a népszavazást kezdeményező és a kérdést megfogalmazó Magyarok Világszövetségének és konkrétan Patrubány Miklósnak. Ha valaki találkozik Patrubányékkal az MVSZ-ből, az bátran kérdezze meg tőlük, hogy ha annyira akarták a kettős állampolgárságot, akkor vajh' miért nem a kettős állampolgárságról beszéltek a népszavazásra feltett kérdésben. És ha már a „kedvezményes honosítás" mellett döntöttek, jó okkal, akkor mégis miért beszéltek a kampányban kettős állampolgárságról? A jó okokról annyit, hogy az Orbán-kormány idején Patrubányék a kettős állampolgár egyoldalú megadására kérték Orbánékat, akik ettől jó okkal, a lehetséges nemzetközi következmények miatt zárkóztak el. Ez vezetett oda, hogy Patrubányék két kritikus ponton változtattak: az egyoldalú kormányzati aktust (a magyar kormány és Országgyűlés magyar állampolgároknak nyilvánítja a határon túli magyarokat) az egyéni kérelemmel, a kettős állampolgárságot pediglen a kedvezményes honosítással váltották fel... Mindezek fényében Gyurcsánytól Orbánig a komplett magyar politikai osztályt bűnösnek, s nem egyszerűen hibásnak tartom a népszavazás kudarcáért. Egyszerűen azért, mert a népszavazási kérdés csak annyit tartalmazott, hogy „az Országgyűlés törvényt alkosson", amiben simán megállapodhattak volna, és részvételre meg igennel szavazásra buzdíthattak volna együttesen, hogy aztán a részleteket a sikeres népszavazás után az Országgyűlésben közösen dolgozzák ki. Polgártársak! Magyarok! A ténylegesen a „kedvezményes honosításról" szóló népszavazás kudarca után fél évvel, 2005. június 6-án a Magyar Köztársaság Országgyűlése ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta az új állampolgársági törvényt - a kedvezményes honosításról... Tessenek szépen ezen elgondolkodni.