Szintézis Recsken

Ha viszont erkölcsi mércéink vannak, akkor mércénk erkölcsi jellege okán magunk elé is erkölcsi mértéket kell állítanunk - gondolom én. <...> Dr. Vastagh Pál recskezésére lehet hivatkozni, már csak azért is, mert egyike volt az első olyan kommunikációs csatáknak, amelyek arról szóltak, hogy szólásszabadságot biztosító demokráciában hol az erkölcsi és/vagy jogi határa nyilvános megszólalásainknak.

Lógni fognak? című cikkemhez

írt hozzászólásában egyik olvasóm, „ataquam", kifogásolta, hogy nem emlékezek arra, hogy Dr. Vastagh Pál szocialista képviselő „a recski táborba való internálást emlegette anno". Emlékszek rá, hogyne emlékeznék, de mielőtt feleleveníteném a máig tanulságos emlékeket, szeretném az esetleges félreértéseket eloszlatni. Amikor Arnóth Sándor kijelentése („Lógni fogtok!") kapcsán az elveket és értékeket emlegettem fel, és konkrétan emlékeztettem arra, hogy a Fidesz-MPSZ és Arnóth Sándor elvben polgári demokratáknak tekinthetők, azt igyekeztem kihangsúlyozni, hogy a kijelentés megítélésekor a vállalt és hangoztatott elvi mércék legyenek a mérvadók. Vállalt és hangoztatott értékeink alapján másodlagosak a pártpolitikai életet és versenyt uraló stratégiai és taktikai szempontok. Elismerem azonban, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy a pártok hogyan „kommunikálják" egymás botlásait. A recski tábor emlegetésének ezért akkor lenne igazából helye, ha valaki egy egyoldalú szereposztás szerint a szocialistákat úgy állítaná be, mint akik szeplőtlenek lennének az ilyen játszmákban. Múltkori cikkemben egyszerűen csak azt vetettem fel, hogy ha egy szocialista képviselőből megszólalna a „nép hangja", és Arnóth Sándorhoz hasonlóan nyilvánulna meg (például: „Elvágják a torkotokat"), akkor a jobboldalon is tobzódna - okkal-joggal - a mély erkölcsi felháborodás. Ha viszont erkölcsi mércéink vannak, akkor mércénk erkölcsi jellege okán magunk elé is erkölcsi mértéket kell állítanunk - gondolom én. Mert hát a rendszerváltás óta nem éppen az a jobboldal egyik legnagyobb sérelme, hogy a baloldal kettős mércével mér? Dr. Vastagh Pál recskezésére lehet hivatkozni, már csak azért is, mert egyike volt az első olyan kommunikációs csatáknak, amelyek arról szóltak, hogy szólásszabadságot biztosító demokráciában hol az erkölcsi és/vagy jogi határa nyilvános megszólalásainknak. A szabad demokrata (!) Beszélő a következők szerint tudósított 1990. február elején Dr. Vastagh Pál battonyai választási gyűléséről. A szocialista jelölt azt mondta, hogy „másfél év múlva, a következő választásokon másképp alakul a helyzet. Mert ez a parlament nem fog négy évet ülni, az biztos. Az egyik jelenlévő megjegyezte: vagy négy évet fog ülni..., s Vastagh Pál folytatta: ... de nem a Kossuth téren, hanem az újra megnyitott Recsken". Az akkortájt Szegedről ismert szocialista jelölt tehát úgy gondolta, hogy az új kormány meg fog bukni, a parlamentet idő előtt feloszlatják, és az új hatalom megnyitja Recsket az 1990-ben megválasztott képviselők befogadására. De kik, milyen erők nyitották volna meg Recsket? Vastagh a Népszabadságnak azzal védekezett, hogy "Én nem nosztalgiázom Recsk után, hanem éppenhogy aggódom esetleges megismétlődése miatt". A megfogalmazásokból azonban arra lehet következtetni, hogy nem számítottak arra, hogy az 1990-es Országgyűlésnek szocialista tagjai is lehetnének majd, mert nem azt mondták, többes szám első személyben, hogy négy évet fogunk ülni... Mintha egy jobboldali (nem szocialista) parlament bukásában gondolkodtak volna, amit alátámaszt, hogy Vastagh kijelentette, másfél év múlva meg lesz az „új szintézis", az MSZP és az MSZMP közötti „baloldali egység". Ez az új szintézis nyilván nem az illegalitásban, Recsken, egy jobboldali büntető táborban ütődött volna nyélbe kőfejtés közben, hanem éppen ellenkezőleg: megbukik az antikommunisták parlamentje (beleértve még az akkori SZDSZ-t is!), az 1989-ben kényszerűen kettévált MSZP és MSZMP egyesül, és valakik (no hát kik?) a bukott antikommunistáknak megnyitják Recsket... Egy ilyen racionális szövegelemzésnek persze úgy van létjogosultsága, hogy jelezzük az ellenmítoszokat. Lakatos Pál Vastagh szájába adja, hogy - idézem - „Recsket újra kell építeni, lesznek majd lakói, ők gondoskodnak róla". A Barikád internetes portál egyik fórumozója már úgy tudja, hogy Vastagh Pál 2006-ban (!!) mondta Battonyán, hogy „Legfeljebb megnyitjuk Recsket"...