Állambiztonsági hehere

A Dunagate óta, tehát a kezdet (rendszerváltás?) kezdete óta tudjuk, hogy a levél- és irattári anyagokat minden politikai erő a maga módján megdézsmálta, bespájzolta, s részben megsemmisítette. Ezért álszentnek tartom azt is, hogy az iratokat minden megkötés nélkül tegyük abszolút szabaddá, hiszen így csak azok a „lúzerek" kerülhetnek terítékre, akiket valakik nem tartottak érdemesnek védelemben (iratmegsemmisítésben- vagy dézsmálásban) részesíteni.

Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök pert nyert az Élet és Irodalom című hetilap és a közszolgálati televízió Az Este című műsora ellen. Elsőfokú ítéletében a Fővárosi Bíróság azt állapította meg, hogy a két médium megsértette Kiss-Rigó László jó hírnevét azzal, hogy személyét összefüggésbe hozták a Kádár-rendszer belső elhárításával. Az ítélet szerint az állításokkal ellentétben nem bizonyosodott be a püspök ügynökmúltja. Beszervezésére, beszervezési nyilatkozat aláírására nem került sor, tartótiszttel kapcsolatban nem volt és jelenleg sincs - szól a verdikt. Utóbbi mondat már nem a két médiumra, hanem Ungváry Krisztián történészre utalt, aki arra a messzemenő következtetésre ragadtatta magát, hogy a püspök volt állambiztonsági tisztekkel konspirál és kollaborál. A vádak és a per az ún. 6-os karton körül forognak. Magam nem vagyok szakértője ennek az állambiztonsági katyvasznak, csak azt tudom, hogy a 6-os kartonról az elmúlt évek során bebizonyosodott, hogy önmagában, beszervezési nyilatkozat és egyebek nélkül nincs bizonyító ereje, és gyakran manipulálták őket. A Kondor Katalin elleni vádak is a 6-os karton miatt omlottak össze. Nagyot s újat nem fogok mondani, amikor egyetértek azokkal, akik nem kevés gyomorpanaszok kíséretében a „múltfeltárás" eme módját, az alkalmankénti iratközléseket is már önmagában manipulatívnak tartják. A Dunagate óta, tehát a kezdet (rendszerváltás?) kezdete óta tudjuk, hogy a levél- és irattári anyagokat minden politikai erő a maga módján megdézsmálta, bespájzolta, s részben megsemmisítette. Ezért álszentnek tartom azt is, hogy az iratokat minden megkötés nélkül tegyük abszolút szabaddá, hiszen így csak azok a „lúzerek" kerülhetnek terítékre, akiket valakik nem tartottak érdemesnek védelemben (iratmegsemmisítésben- vagy dézsmálásban) részesíteni. A nyilvánosságra hozatalnak persze az lenne a célja, elvben, hogy a társadalom erkölcsi ítéletet hozzon az érintettekről és az őket megnyomorító rendszerről. De éppen itt, ezen a leglényegesebb ponton erkölcsi posvány uralkodik. A rendszerváltás úgy ment végbe, hogy a leváltott (leváltott?) rendszerre a népesség nagyobb része nosztalgiával gondol, és kutyául nem érdekli őket, hogy ki, kit, hogyan és miért szervezett be, vagy hogy egyáltalán ennek a szocializmusnak nevezett rózsaszín álomképnek a mindennapi, üzemszerű működéséhez igenis hozzátartozott mások megnyomorítása. A népesség nagyobb része nem csak hogy immúnis, hanem még kárörvendő is tud lenni, ha valaki gyanúba keveredik, mert gyanúba keverték. Megkockáztatom a feltételezést, hogy talán inkább a megnyomorítóknak drukkol, a tartótisztektől kezdve a rendőrfőnökön át a rendszert működtető és megrendelő pártelitig bezárólag. Bennem a szkepszis azóta ágaskodik, hogy a Medgyessy-ügy során a köztévé Nap-kelte című műsorának Össztűznek nevezett adásában Nagy Lajos vezérőrnagy, a Nemzetbiztonsági Hivatal (kommunista állambiztonsági múlttal rendelkező) alapító főigazgatója heherészve sztorizott arról, hogy gyakorta hamisították meg azok iratait, akiket nem sikerült beszervezni - nehogy már jól érezze magát az illető. És a Bánó András nevű össztűz-mester meg csak jókat heherészett ezen, a demokratikus nyilvánosság meg úgy nem vett tudomást az egészről, mintha el sem hangzott volna. He-he-he!? Hi-hi-hi!? Bruhaha!? Ennyi erkölcsi értéke volt a néptől a vezérőrnagy elvtárs által is védett néphatalomnak? Az állambiztonság meg az ügynökmúlt a magyar politikai élet legsötétebb oldalához tartoznak. Kiegészülve olyan ragacsos jelenségekkel, hogy volt állambiztonsági tisztek elengedhetetlen késztetést éreznek, hogy magánnyomozó irodákat gründoljanak, ahol bizony nemcsak titkos szeretők vagy eltűnt hozzátartozók után magánnyomoznak, khm. És a szürkés sárga politikai hab e mocsári tortán a suttogó propaganda, mert hát ők, a volt állambiztonságiak - ugye - mindent tudnak. Még azt is, ami nem igaz, de azt erkölcsi kötelességüknek tartják elsuttogni...