Szocialista lélegeztetőgéptől az antiszocialista inkubátorig

285 millió forint – nagyon sok pénz, de alkalmasint nem rengeteg. Hogy stílszerűen demagóg legyek: kapitalista Gyurcsány Ferencnek ez talán egy-két évi tiszta profitbevételének felel meg. Gyurcsány nyereségét csak azért bátorkodom felhánytorgatni, mert hát – kedvenc szófordulatával élve – a köztársaság miniszterelnökeként ő lenne a közjó és közérdek első számú letéteményese.

A jobboldali politikai nyilvánosság fórumain régóta drámai és gyakran – valljuk be – dramatizált képet festenek az ország, az emberek, a magyarság helyzetéről és jövőjéről. Mint mindig, az ördög itt is a részletekben rejlik. A szenvedély uralta, patetikus, ezért sokszor igazságtalanul általánosító szövegekkel szemben a tényleges valóságról hívebb képet kapunk azokból a napi tudósításokból, amelyek bár bicskát nyitnak az ember zsebében, ugyanúgy nem képesek felrázni a társadalmat, mint a patetikus vészkiáltások. A magyar sajtó egészét is csak átmenetileg hatotta meg koraszülöttmentés állami-kormányzati közöny miatti finanszírozhatatlanná válása. A dél-alföldi koraszülöttmentés rövid távú működését csak civil támogatással lehet, de csupán átmenetileg fenntartani, mert –

olvasom

– míg az állam 2002-ben 600 millió forinttal támogatta az állam újszülöttmentő központokat, mára ez 285 millióra csökkent. 285 millió forint – nagyon sok pénz, de alkalmasint nem rengeteg. Hogy stílszerűen demagóg legyek: kapitalista Gyurcsány Ferencnek ez talán egy-két évi tiszta profitbevételének felel meg. Gyurcsány nyereségét csak azért bátorkodom felhánytorgatni, mert hát – kedvenc szófordulatával élve – a köztársaság miniszterelnökeként ő lenne a közjó és közérdek első számú letéteményese. Pintér Sándornak, a Szegedi Újszülött Életmentő Szolgálat Alapítvány kuratóriumi elnökének a segélyérő levelét viszont udvariasan elutasította az a miniszterelnök és pénzügyminiszter, kiknek tudtával, beleegyezésével vagy éppen kezdeményezésére milliárdokat költenek kormányzati propagandára a közjó érdekében. Adott a kérdés: mi szolgálja jobban a közjót s közérdeket, az öncélú és blőd propagandaszöveg, avagy alig kilónyi porontyok életének mentése? Miért stupid a kormány? Miért nem ismeri fel, hogy az újszülöttmentés tisztességes finanszírozása nemcsak humanitárius kötelesség, hanem – legyünk engedékenyek – politikai reklám is lehet egyben? Mi a fészkes fenére költik a 315 milliót, amit „megspóroltak” az újszülöttmentő centrumokon? És mi a fészkes fenének spórolnak éppen rajtuk? Az egészségügyi reformnak nevezett isten tudja micsodának volt egy igen tanulságos epizódja, amit kivételesen az egyik kereskedelmi csatorna is megörökített. Horváth Ágnesék kitalálták, hogy nem járulnak tovább a benzinköltséghez, amely szinte létfontosságú lenne ahhoz, hogy mozgáskorlátozott gyermekeik rendszeresen budapesti kezelésre vigyék a vidéki szülők. A tárca csak a vonatköltségből volt hajlandó kivenni a részét, s amikor egy anyuka a tévéstáb jelenlétében mondta el bánatát Horváth Ágnesnek, a miniszter

<=közszolga!>

azzal a bárgyún álracionális és álliberális érvvel volt bátor védekezni, hogy a tárca szándéka felszámolni a privilégiumokat. Privilégiumokat? A miniszter asszony és társai fejében pont az az egyetlen momentum hiányzott, amely a privilégium látszatát mindenképpen eloszlathatta volna, s amit a panaszos anyuka is elmondott, de amire négy elemi elvégzése után bárki rájöhet: mozgáskorlátozott gyermekeket valósággal tortúra vonaton utaztatni. Hogy a csudába nem gondoltak erre az alapigazságra a minisztériumban? Vagy ha rájöttek, netán nem emberből voltak a döntéshozók? Igazságtalan lennék azonban, ha nem szólnék épeszű és jó szándékú emberekről a kormányoldalon, akik megvívták a maguk kis harcait az ilyen döntésekkel szemben. Egy vidéki szocialista képviselő ki is fakadt, amikor felhánytorgattam neki az esetet, és a legőszintébben mondta, hogy szerinte olyan „orvosok” uralták akkor a tárcát, akik talán soha nem láttak hús-vér beteget. A koraszülöttmentés aktuális példája azonban kevésbé a kevés számú szocialista „donkihótékat” juttatja az eszembe, hanem a 2002-es választási kampányt, mely során az Orbán-kormánynak a jelenlegi kurzuséhoz mérten kisstílűnek mondható költekezését azzal revolverezték a szocialisták, hogy abból mennyi lélegeztetőgépet lehetne venni…