Bartók-bezárás: ki és mennyiben felelős?

A Bartók Művelődési Ház ügyében a szegedi ellenzék – véleményem szerint – minden tőle telhetőt megtett.

Érdeklődéssel és nagyrészt egyetértéssel olvastam Török József közművelődési szakértő levelét a Délmagyarország 2008. augusztus 8-i számában („Bartók-döntés: mi mennyi?”). Ennek lényege, hogy Török úr szerint törvénysértő volt a közgyűlésnek (pontosabban a baloldali többségnek) a Bartók Béla Művelődési Ház bezárásáról szóló döntése. A levél szerint viszont az ellenzéknek sem most kell „sopánkodnia”, hanem „előtte kellett volna a témában felkészültnek” lennie. Ezzel kapcsolatban a következőket tartom fontosnak leszögezni. A közgyűlés elé kétszer került a „Bartók” bezárásának ügye (februárban és májusban), s ugyancsak kétszer tárgyalta azt az illetékes szakbizottság. Jómagam – amikor erről hírek kaptak lábra – a szegedi kulturális bizottság alelnökeként már tavaly ősszel kérdőre vontam Solymos László alpolgármestert a testület ülésén, kérve tőle, valljon színt: be akarják-e zárni a patinás művelődési központot. Sorozatos mellébeszélés után a harmadszor is föltett kérdésre végül annyit mondott: „nem tervezzük”. (Amikor három hónap elteltével a bezárás mégis napirendre került, s én korábbi szavaival szembesítettem, Solymos László cinikusan kijelentette: „korábban nem terveztük, most meg tervezzük”.) A Bartók Művelődési Ház ügyében a szegedi ellenzék – véleményem szerint – minden tőle telhetőt megtett. Juhász Gyula (KDNP) javasolta, hogy vegyük le a napirendről a bezárásról szóló indítványt, mely javaslat első körben a kulturális bizottság előtt többséget kapott annak ellenére is, hogy a nyolctagú testületben a polgári ellenzéknek – a baloldali hatalom antidemokratikus döntése jóvoltából – csak két képviselője lehet (mely nyilvánvalóan nem tükrözi a választói akaratot). De a bezárás ellen érvelt a közgyűlés előtt Kohári Nándor (Fidesz) is, Szabó László, a Szögedi Védegylet elnöke pedig – az utolsó szalmaszálba kapaszkodva – a közigazgatási hivataltól kéri a jogsértő határozat megsemmisítését, igaz, ennek az állami szervnek hivatalból is ellenőriznie kell(ene) a közgyűlési döntések jogszerűségét. Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy ne tettük volna szóvá a jogsértés nyilvánvaló tényét. Hiába mondtam bizottsági ülésen és a közgyűlés nyilvános ülésén is, hogy a miniszteri vélemény hiányában a jogalkotó szándéka és a törvény betűje szerint sem dönthetünk a kulturális intézmény bezárásáról: a jogász végzettségű alpolgármester és a törvényesség címzetes őre (Szeged város jegyzője) szíveskedett a magyar nyelv és a józan ész szabályaitól eltérően értelmezni a paragrafusokat. A közgyűlés baloldali többsége pedig – köztük a Házat rendszeresen használó zenész, valamint a „civil kávéházi” szocialista önkormányzati képviselő – a név szerinti szavazás során is büszkén mondott igent az intézménybezárásra (az ellenzék egységesen nemmel voksolt). Pár évvel a Juhász Gyula Művelődési Ház megszüntetését követően a – civil szervezetek tevékenységén az élő televíziós közvetítésen gúnyolódó Botka László fémjelezte – MSZP-s úthenger most eltaposta a belváros utolsó művelődési központját is. A tények ismeretében az olvasóra bízom, hogy eldöntse: a bezárásról szóló döntésért ki és mennyiben felelős…