Sírni csak a győztesnek...

Egy dolgot semmiképp sem szabad elfelejteni idehaza, miközben Európa a német-olasz fináléra hangol. Óriási teher nehezedik majd a következő években ezeknek a fiúknak a vállára, de még nagyobb a magyar labdarúgás vezetőinek, a menedzsereknek és az edzőknek a felelőssége, hiszen bár végre látszik a fény az alagút végén, a tehetségek elherdálásában az utóbbi időkben sajnos maradandót alkottunk.

E sorok szerzőjével együtt minden bizonnyal rengetegen álltak fel úgy a televízió elől szerda este fél nyolc tájban, hogy ilyen jól, szépen és lelkesen játszó magyar labdarúgó-válogatottat hosszú évek óta nem láttak. U-19-eseink nem csupán egyenrangú ellenfelei voltak az Eb-elődöntőben a nagynevű olaszoknak, hanem a meccs egyes szakaszaiban egész egyszerűen lejátszották a pályáról a kékeket. Ezúttal tényleg csupán a szerencse döntött, nem véletlenül emelte kalapját a győztes szövetségi kapitánya. S bár fiainkat láthatóan nagyon megtörte az 1-0-s vereség, az elkeseredettségre semmi okuk, okunk nem lehet. Németh Krisztiánék bronzéremmel térhetnek haza a kontinensviadalról, sőt: ott lehetnek a jövő évi egyiptomi U-20-as világbajnokságon. Egy dolgot semmiképp sem szabad elfelejteni idehaza, miközben Európa a német-olasz fináléra hangol. Óriási teher nehezedik majd a következő években ezeknek a fiúknak a vállára, de még nagyobb a magyar labdarúgás vezetőinek, a menedzsereknek és az edzőknek a felelőssége, hiszen bár végre látszik a fény az alagút végén, a tehetségek elherdálásában az utóbbi időkben sajnos maradandót alkottunk. Utoljára 1997-ben, Malajziában szerepelt magyar csapat U-20-as vb-n, de hová tűntek az akkori nagy ígéretek,

Kabát, Szili, Csordás

? Csöppet más utat jártak be, mint az akkori aranyérmes,

Cambiasso, Samuel, Riquelme, Aimar

nevével fémjelezhető argentin generáció tagjai... Felnőttszinten gyakorlatilag semmit sem profitált a magyar válogatott az akkori fiatalok sikereiből. Miért lehet tanulságos a mostani U-19 szárnyalása idelent Szögedében, a „kézzel űzött csapatsportok" fellegvárában? Nem csupán azért, mert a bővebb keretnek tagja volt egy Szegeden nevelkedett kiválóság,

Búrány Zoltán

, akinek példája ékes bizonyítéka arra, hogyan rabolta le arcátlanul az elmúlt egy esztendőben egy szegedi cég segítségével a szegedi labdarúgás utánpótlását a diósgyőri klub. Már az Eb kezdetétől, de különösen az első győzelmet követően a gárda mellé állt a fél ország. Tegnap is ezrek buzdították a helyszínen a magyar srácokat, a sportnapilap minden számában oldalakon át foglalkozott a csapattal. Magyarországon szeretik a futballt. Igen, inkább százas, mintsem ezres nagyságrendben mérhető az első osztályú találkozók látogatottsága, de elég egy pöcc, elég egy kis siker, s mindenki a labdarúgókról beszél. S igenis Szegeden is van igény a minőségi labdarúgásra! Bár az elmúlt időszakban dilettáns vagy rosszindulatú vezetők, állítólagos befektetők taccsra tették a helyi focit, simán csődbe juttatták vagy eleve tolvajlási szándékkal vették kezeikbe Szeged reprezentatív csapatait, nem szabad elfeledni, hogy pár éve 14 ezren szorongtak a lelátókon az NB I-es rajton, vagy hogy tavaly a Honvéd elleni kupameccs is ezreket csalt ki egy munkanap délutánján. Egyet lehet hát érteni azzal a sportvezetővel, aki pár hónapja az ország legnagyobb példányszámú közéleti napilapjában úgy nyilatkozott: a szegedi fociban „folyamatosan pillanatemberek próbálták sütögetni a saját pecsenyéjüket", ugyanakkor viszont nagyon súlyos tévedés azt feltételezni, hogy „a városban csak elenyésző szurkolói csoport érdeklődik a labdarúgás iránt". Nem kell olyan messzire menni: nem is oly rég még Kecskeméten is pár száz ember lézengett másodosztályú meccseken, csak a legkitartóbbak hittek az újra- és újraírt hároméves tervek sikerében. Most vajon lehet-e még jegyet kapni az NB I-es újonc hétfői, hazai debütálására? A Népszabadság-cikk tavaly azt a végkövetkeztetést fogalmazta meg: amíg magyar futball nem létezik, a szegedi labdarúgásért sem érdemes könnyeket hullatni. Nos, bár a szegedi focisták előtt még legalább egy Alpe d'Huez magasodik, míg igazán komoly bajnokságban mérettethetik meg magukat, azért bízzunk benne, a helyi illetékesek nem kapcsolták ki tegnap este a televíziót a Tour de France hegyi befutója után...