Filmkritika: Megfojtott Virágok-A vérfagyasztó valóság az amerikai álom mögött

A Megfojtott Virágok az 1920-as évekbe repíti a nézőt, amikor a fekete arany számos helyen bukkant fel az amerikai vadonban és kiderült, hogy az Oszázs törzs művelésre alkalmatlannak nyilvánított földjei alatt az hatalmas olajkészletek bújnak meg. Ekkor pedig kalandorok lepik el a vidéket, hogy az "indián milliárdosoktól" bérbe vett földeken meggazdagodjanak. Ebbe a káoszba csöppen bele Ernest Burkhart (Leonardo Dicaprio), aki a nagybátyjánál William Halenél (Robert De Niro), száll meg és az öreg segítségével próbálja megvetni a lábát az indiánok földjén.

Az alkotás leginkább egy krimiként fogható fel aminek bár cselekménye lassú, mégis folyamatosan viszi be a gyomrosokat a nézőnek, de ettől még egyáltalán nem hanyagolja el a Oszázsokat és a kulturájukat. Ez leginkább egy megrázó film a népirtásról, kapzsiságról és az emberi természet romlottságáról. Ebben a maratoni hosszúságú eposzban semmi sem szent és amikor előkerülnek a fegyverek minden egyes eldurrant lövés elemi erővel vágja mellbe a nézőt.

A rendező törekszik arra, hogy a lehető legtöbb aspektusból mutassa be az indián törzs szokásait. Bemutatja a házassághoz és halálhoz fűződő szertartásokat és számos bensőséges pillanatba vonja be a nézőt és ezzel húsba vágóan érzékelteti, hogy mit vesztett el a világ a hódító európai fehér nép kapzsisága és romlottsága miatt. Ez a film egy tökéletes látlelet arról, hogy mi húzódik meg az amerikai álom, az amerikai nagyság mögött. Hiszen rengeteg csontvázra épült fel ez a magát csábítónak és tökéletesnek feltüntető ország, ahol az emberek nem ismerik el őseik bűneit. Ahogy a rendező is megjegyezte egy interjúban "mind gyilkosok vagyunk".

A hossz okán fontos beszélni a tempóról is. Az alkotás komótos, de ez egyáltalán nem zavaró. Hiszen az elejétől a végéig tartja a forgatókönyv a sebességet így a nézőnek is kényelmes az élmény. Természetesen, akinek egy 200 perces monstrum vagy úgy általánosságban a lassabb művek megterhelőek, azok nem itt fogják megtalálni a számításukat.

A film két főszereplője DiCaprio és De Niro ennyi év után is képesek új arcukat megmutatni. De Niro Hale-je aki magát "King of the Osage hills" néven emlegeti és az Oszázs nép barátjaként tetszeleg egész egyszerűen lehengerlő. Még mindig meg tudja lepni a nézőt. Emellett a színész ilyen aljas velejéig romlott karaktert egész pályája alatt nem vitt vászonra, és ez egy ilyen terjedelmes életművel rendelkező ember esetében hatalmas szó. Aztán ott van Dicaprio aki a képernyőn töltött ideje alapján mindenképp az alkotás főszereplője, de emellett csak elszenvedője az olajért folytatott hidegháborúnak amibe a saját pénzéhsége, becstelensége és nagybátyja rángatta bele, amikor pedig elszabadul a pokol, akkor jön rá, hogy ő már a lelkét is végleg elvesztette. Lily Gladstone alakítása pedig fantasztikus, ahogy egyre kegyetlenebbre fordulnak a dolgok a játékával ő adja meg az igazi mélységet a látottaknak.

Összességében ez az alkotás egy sokkoló már-már dokumentumfilmes szinteken mozgó eposz egy elfeledett és szőnyeg alá söpört népirtásról. Igazi traumatikus élmény, ami beköltözik a néző bőre alá, és napokig vele marad. Emellett pedig az amerikaik számára egy kíméletlen szembesítés. Az Oppenheimer mellett az év legfontosabb filmje, amit mindenkinek érdemes látni.

Pontszám: 10/10