A szegedi születésű zenész, a Belmondo frontembere többek között arról is beszélt a SZEGEDma.hu-nak a SZIN-en, hogy miért kellett Pestre költöznie ahhoz, hogy Szegeden is komolyan vegyék.
- Mondjuk, hogy egy tini vagyok, aki zenész akar lenni, már van egy gitárom, járok órákra és zenekart alapítottam, hogyan tovább?
- Az egyik ok, ami miatt nehéz erre válaszolni, hogy félévente változnak a nyilvánosságnak azok a fórumai, ahol érdemes megjelenni, energiát, pénzt fektetni. A másik pedig egy földrajzi, kelet-európai sajátosság: a kishitűség, bátortalanság, emiatt sokan nem járják végig az útjukat. De van egy harmadik tapasztalatom is: ha valaki eljut addig, hogy már labdába rúghat, tízből kilenc tehetség elfelejti, hogy miért is kezdte el ezt az egészet csinálni. Ez az, amit nem szabad. Nekem évek óta egy emlékeztető példa, amikor láttam
Liza Minellit
fellépni 75 éves zenészekkel olyan szemcsillogással minden előadó részéről, ami igazán lenyűgöző. Sajnos ez a tűz szokott kiégni. Olyan ez, mint mikor a 18 éves modell lány nagyon vonzó, és 30 éves korábban még szebb, de valahogy mégsem kell annyira. Az a hazugság, amit egy modellnek át kell élnie ahhoz, hogy eljusson oda, ahová szeretne, kiöli belőle a lényeget. Pedig ez nem szabadna, hogy elvesszen az emberekből. Konkrétabbakat nem mondanék, hiszen az nyilvánvaló, hogy sok munkával, lelkesen jó dalokat kell írni, és önazonosnak kell maradni. Ez nem egy varázsszó egyszerűen csak azt jelenti, hogy olyan dologgal kell foglalkozni, amiben hiszünk.
- Legyen az bármilyen stílus?
- Igen, ha valaki a Kozsó-féle popzenében hisz, akkor azzal kell foglalkoznia, ha a Nagy-Magyarországban, akkor azzal, a lényeg, hogy olyanról írjunk zenét és szöveget, amiben hiszünk.
- A Kozsó-féle popzenei stílusban nem sok mondanivaló rejlik. - Én nem szeretném, ha a muzikalitásra fogékony magyar emberek sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanának a szövegnek, mint a zenének. Alapvetően fontos a szöveg, de ugyanolyan súlyban a zene is. Nagyon elkámpicsorodok attól, amikor azt látom, hogy szenzációs szövegek vállalhatatlan zenei környezetben szólalnak meg, és ennek örülnek ezrek. Ezt egyszerűen nem értem. Akkor ne csináljunk zenekart, legyünk költők. - Egyre inkább tapasztalható, hogy a fiatalok körében újra divatba jött az élő zene. - Remélem, hogy így van, mert szerintem a gépi zenék közül is az organikusok azok, melyek egyre inkább bejönnek az embereknek. Az organikus szó alatt itt azt értem, hogy addig csűrik, csavarják a szintetikus hangokat, amíg az emberi hangra emlékeztetnek vagy ember által eljátszott basszusra, dobra. Távol áll tőlem az elektronikus zene, egyszerűen azért, mert nem találkoztam még igazán jó alkotásokkal, de például a dubstep – épp azért, mert elkezdett elektronikus hangokkal nagyon organikusat, emberi hangokat utánozni – néhány alkotása jelentős. Ha az utóbbi három évben menő lett ez a hozzáállás az elektronikus zenében, akkor el tudom képzelni, hogy az élő zenének, az élő hanggal képzett zenének is van keresnivalója a piacon. Meg nyilván emberek vagyunk, saját magunkat akarjuk hallani, nem azt, amit robotok csinálnak. - Ez meghozhat egyfajta minőségi változást is a zenei piacon? - Ahogy a világ popzenéjében, úgy a magyarban is nagyrészt fércművek születnek, vagy felesleges munkák, vagy olyanok, amelyekre láthatóan valami bennfentes kör megbízást kapott, és zene- és szövegötlet nélkül, kényszerűségből írt dalok születtek. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy ha nem kapja meg az általam megmosolygott magyar popzene a megfelelő nyilvánosságot, ahol a közönség eldöntheti, hogy kell-e neki, amit hall, akkor nem fog kialakulni egy olyan erős versenyhelyzet, ahol tényleg a szöveg, zene, hangszerelés és a színpadi produkció minősége számít. Ha ez így marad, akkor simán el lehet adni egy olyan produkciót, amit úgy hirdetnek, hogy 3 millió forintos hegedűn játszik a zenész, mintha ez számítana, pedig baromira nem számít. - Szeged fiatalos város, gyakran hallani arról, hogy micsoda kulturális élet folyik itt, miközben egy kezünkön meg lehet számolni, esténként hol találunk élő zenét. - Hogy ez megváltozzon, helyi politikai akarat is kell, és itt nem feltétlen a pártpolitikára, a városvezetésre gondolok. Politikai akarat az is, hogy mi az elképzelése mondjuk az egyetem kulturális vezetőségének, mit akar az egyetem hallgatói önkormányzata. Az nem sokat használ a zenének, ha az EHÖK csak X-faktorosokat vagy Voice-osokat hív meg a soron következő egyetemi buliba, ami mondjuk 15 évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt, és nem a tehetségkutatók hiánya miatt, hanem mert fel sem merült, hogy play backről szóljon egy buliban a koncert. Az ország nem azért vízfejű, mert a Budapest kisajátít, hanem azért is, mert a vidék nem megfelelően törődik a saját, helyi kultúrájával. Tisztelet a kivételnek, mert akad két-három város, amely nem így tesz. Az az attitűd, hogy vegyük komolyan a helyi embereket, mindig csak akkor működik, ha valaki elmegy külföldre vagy a fővárosba, és ott már bizonyít. Ez egyébként lehet, hogy tényleg egy sok ezer éves közösségi törvény: senki sem lehet próféta a saját hazájában. - Így volt ez a saját pályáján is, ha jól tudom. - 2003-ban költöztem el Szegedről úgy, hogy akkor már hetente négy napot feljártam dolgozni. Egy évvel miután elköltöztem, jött a felkérés a Szegedi Nemzeti Színháztól, hogy írjak egy zenés darabot, amit két évadon keresztül játszottak, ez a Mechanikus narancsnak egy egészen jól sikerült verziója volt. Tragikomikus, hogy e felkéréshez arra volt szükség, hogy felköltözzek Pestre, és miután már ott is komolyan vettek, akkor jött a szegedi telefon. Nem mintha az én alkotói kvalitásomban sokat számítana, hogy hol lakok földrajzilag, ám mégis, míg Szegeden éltem, szóba sem álltak velem. Ilyenek miatt vízfejű az ország, nem azért, mert Budapest kisajátítja magának ezt a szerepet, és elnyomja a vidéket. - A rockzene mellett mesés történetbe is belecsöppent. Igen, Gubás Gabi keresett meg, hogy írjunk közösen egy gyereklemezt, kvázi Halász Judit szerepét betöltendő. Nem mintha ő még nem lenne aktív, de erre a területre is ráfér egy kis frissesség. Azzal a szép hanggal, szépséggel, színpadi harmóniával, amivel Gubás Gabi bír, és azzal a zenei játékossággal, amit én ehhez hozzá tudok adni, nagyon sokat adhatunk a gyerekeknek. - És a Belmondo merre tart épp a rock ösvényén? - A Belmondóval egy koprodukciós lemezt készítünk, ahol majdnem minden dalunkhoz készül más előadók által remix is, a munkacíme is az, hogy Kooperatív. Emellett vannak zenei megbízásaink, például filmzenék, egy-két színházi zene. Csányi Sándor, aki a Thália Színháznak lett a művészeti igazgatója, megbízott bennünket, hogy írjunk dalokat az egyik produkcióhoz. Maga a zenekar is egyre jobban működik, ehhez kellett, hogy több dalunk talált a médiában kedvező fogadtatásra, és hát be is érett a zenekar. Azt lehet tapasztalni, hogy azoknak a zenekarok, akik élő rockzenét játszanak, szükségük van nyolc-tíz, évre mire széles körben elismertek lesznek. Sajnos én a Nyers közönségéből nem tudtam sokat áthozni, ott volt egy sértődés, ideológiai ok, így a Belmondóval szinte a nulláról kellett kezdeni, de jó irányba haladunk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
