Fennállásának 15-dik évfordulóját ünnepli a Grand Café Mozi és Kávézó (író)barátaival és munkatársaival. Üröm az örömben: az artmozit is utolérhetik a kulturális intézményeket sújtó financiális problémák… Az alapítók hosszasan gondolkoztak az elnevezésen. Körhinta? Casablanca? Kékangyal? Esti Kornél? Szegény legények? A Grand Café azért bizonyult telitalálatnak, mert filmtörténeti patinája mellett – 1895 végén a párizsi Grand Caféban volt az első mozielőadás – egyszerre idéz mozit és kávézót. Időmúlatót, a társas együttlét egyfajta különleges keverékét. Nem csak mozi
Valójában nem is 15, hanem 18 éve kezdődött – emlékezett vissza Erdélyi Ágnes, a Grand Café Mozi és Kávézó vezetője, a Móra Ferenc Kollégium igazgatója. „1993-ban egy alapítványt tettünk hárman, tanárvégzettségű emberek, Szabó Éva, Nagy Mária és én. Akkor határoztuk el, hogy egy művészmozit hozunk létre Szegeden magánalapítvány nyomán. Abban az időben kezdtek Budapesten lábra kapni az art-filmszínházak – mi pedig elirigyeltük őket” – tette hozzá. Elindult a hároméves, mondhatni kálvária, hiszen nagyon sok nehézséget kellett leküzdeniük, hogy létrejöhessen a Grand Café. Közben volt egy Bokros-csomag, aminek következtében az addigi összegyűjtött, pályázatokból összeboronált pénzeket elveszítették. „Kezdtük elölről, folyamodványokat írtunk, szponzorokat kerestünk – bár tudtuk, ilyenek nemigen vannak. Hosszas próbálkozások után a Belvárosi mozi második emeletén megkaptunk egy romos területet, aminek nagyon megörültünk, és azt alakítottuk mozivá” – mesélte a Grand vezetője. A kezdetektől az volt a cél, hogy a Grand Café ne csak artmoziként működjön, hanem többfunkciós helyként. „Mi is felismertük, hogy az úgynevezett ’képi fordulat’ után a mozgóképnek milyen nagy jelentősége van. Az egyetemes és kortárs filmművészet legjobb irányait, alkotásait közvetítettük, a mai napig ezt tesszük, de ehhez kapcsolódóan nagy teret adunk az irodalomnak, a képzőművészetnek és a fotóművészetnek” – összegzett Erdélyi Ágnes. Szeptember 29-re a Grand Caféhoz valahogyan kötődő írókat hívták meg felolvasásra „Vad Magyarország” mottó alatt, melyet a honi vadvizekről és ártéri erdőkről szóló természetfilm ihletett. Az írókat arra kérték, ehhez a témához kapcsolódjanak. Ha szeretnének… Az estre többek között Grecsó Krisztiánt, Tolnai Ottót, Podmaniczky Szilárdot, Balog Józsefet, Szilasi Lászlót, Milián Orsolyát, Lengyel Zoltánt, Turi Tímeát, Orcsik Rolandot, Darvasi Lászlót és Závada Pált is várták. Szeptember 30-án pedig – a Grand születésnapján – összegyűlnek a régi munkatársak. A 2011-es barcelonai tüntetésekről a kávézó egyik munkatársának képeiből nyílik kiállítás. Érkezik a Jazzmozdony a Román Kulturális Intézettel való együttműködés révén. Kép-szín-ház – egy artmozi szimfóniája címmel a moziteremben többféle vetítőgépből és többféle technikával multimédiás show-t mutatnak be a Super 8-as csoporttal karöltve, ahol a képek nyomán megelevenedik a Grand története is.
Mű-hely
„Fel lehet sorolni ezeket a tevékenységi formákat, de ennek a helynek mégis a legfontosabb hozadéka, hogy egyre inkább műhelyszerűen kezdett működni” – emelte ki a kávézó vezetője. A Grand számos kezdeményezésnek vált gyűjtőhelyévé, legyen az kísérletező, alternatív, vagy egyetemi öntevékeny csoport rendezvénye, szimpóziuma vagy konferenciája. „Azon túl, hogy mi magunk is sokféle rendezvénysorozatot elindítottunk, nagyon fontosnak érezzük, hogy megtaláltuk ezeket a kapcsolatokat és ápoljuk. A Grand Café egy nagy hozzáadott érték, mindenki hozzátesz valamit: tudását, ötleteit, lelkesedését, személyét, jelenlétét, hogy itt van, érdeklődik – ez nekünk nagyon sokat számít. Egymásra találnak azok az emberek, akik együvé tartoznak: hasonló mentalitásúak, nyitottak, érdeklődők” – vallja Erdélyi Ágnes, aki azt is elárulta, törzsközönségük mintegy kétszáz főt számlál. A rosszkedv évada
Néhány éven belül nagyon szívesen összeállítanánk egy kötetet a Grand Café megélt éveiről, amennyiben lenne ehhez anyagi támogatásuk. „Jó a közérzetünk, örülünk ennek a 15 évnek, büszkék is vagyunk rá. Az ünnepi hangulatban azonban nem lehet szó nélkül hagyni, hogy nagyon nehéz helyzetben vagyunk, csakúgy, mint a magyar kulturális és művészeti élet megannyi szegmense. Nagy szükség lenne arra, hogy a kulturális kormányzat újragondolja azt, ami most történik, mert tarthatatlan a helyzet, és végveszélybe kerülnek nemcsak civil szervezetek, hanem komoly múlttal rendelkező intézmények is” – vázolta a helyzetet a Grand vezetője. „Tudom, hogy nem a legfontosabb területek közé tartozik egy artmozi működése, de ha megszűnne – amire reméljük, nem kerül sor – nagyon hiány támadna utána ebben a városban. Nemcsak nekünk lenne rossz, akik működtetjük, hanem azoknak is, akik ide tartozónak érzik magukat. Szolidárisak vagyunk a társainkkal, a MASZK Egyesülettel, a szegedi Thealterrel és mindazokkal Magyarországon, akik hasonlóan rossz helyzetben vannak” – fűzte hozzá. EU-ra várva
Néhány évig kaptak normatív támogatást, amely a működés egy részét tudta fedezni, az artmozik kötelezően vetítettek minden nap. A kávézót azért működtetik, hogy az ott keletkező hasznot visszaforgassák az alapítvány működésébe. Folyamatosan pályáztak a Nemzeti Kulturális Alaphoz (NKA), a Magyar Mozgókép Közalapítványhoz – utóbbit felszámolták, utód egyelőre nem látszik. Az NKA pedig minimalizálta a forrásokat: megszűnt a normatív támogatás, erősen szűkültek az egyéb pályázati lehetőségek. Most egy EU-s pályázat segíti ki a Grandot január elejéig, és onnantól kezdve nemigen látják, hogyan tovább. „Csak bizakodni tudunk. Ha szükséges, részt veszünk minden olyan szolidaritást felmutató akcióban, fellépésben, ami segítene azon, hogy ez a helyzet ne így legyen” – nyilatkozta Erdélyi Ágnes. Várják azt, hogy az Európai Unió több kulturális pályázatot kiír – egyelőre ez ritkán következik be. Szponzorok sincsenek a látóhatáron, jóllehet nagyon sokan önzetlenül segítik a Grand Cafét. Külföldi kulturális intézetekkel is ápolnak kapcsolatokat, partnereik közt ott van a Román Kulturális Intézet, az Osztrák Kulturális Fórum, a Goethe Intézet, a Szegedi Szlovákok Egyesülete, iskolák, tanszékek – anyagi támogatást persze inkább az előbbiektől kaphattak, de a közös projektek mentén sok mindent külföldi kulturális intézetek finanszíroznak.