Több mint húsz csapat verseng szombaton a szeged-tápéi tarhonyafesztiválon, hogy eldöntsék, ki tud finomabb és tetszetősebb étket főzni az ősi magyar "konzervételből". A gasztronómiai rendezvény mottója: bármit főzhetsz, csak legyen benne tarhonya – mondta az MTI-nek Szalkai János, a Tápéi Hagyományőrző Egyesület elnöke, a fesztivál szervezője. Bár a korábbi években – a hétvégén már a hetedik fesztivált szervezik – az indulók többsége elsősorban hagyományos füstöltkolbászos, krumplis tarhonyát főzött, volt olyan bogrács is, melybe galamb-, szarvas-, nyúl- vagy vaddisznóhús került, és akadtak olyanok, akik tarhonyalevessel vagy tarhonyás desszerttel igyekeztek meglepni a zsűrit – mondta az elnök. A főszakácsból és két kuktából álló csapatok már kora reggel nekilátnak a bográcsok fölállításához, a hozzávalók tisztításához. A zsűri már ekkor megkezdi a csapatok munkájának értékelését, hisz a végső eredménybe az is beleszámít, ki milyen figyelmet fordít a higiéniára, a tisztaságra. Az esélyegyenlőség érdekében a versenyzők ugyanabból a tarhonyából kapnak annyit, amennyi az általuk vendégül látott asztaltársaság jóllakáshoz szükséges. Fontos, ki mikor kezd bele a főzésbe, mivel az étkeknek dél és egy között kell kész lenniük, ekkor értékel a zsűri - ha valaki túl korán készül el, a tarhonya fölszívhatja a levet, ha túl későn, lemarad a versenyről. A bírálók elsősorban az ételek ízét vizsgálják, de fontos szempont, ki hogyan tálalja a tarhonyás finomságot, és milyen savanyúságot kínál hozzá - mondta Szalkai János, aki szerint bár minden bográcsnak meg van a saját titka, a tarhonya akkor igazán jó, ha főzés után is "gurulós" marad, nem tapadnak össze a szemek. Ez elsősorban a liszthez kevert tojás mennyiségétől és minőségétől függ. Tápén évszázados hagyományai vannak a tarhonyakészítésnek. A faluban az emberek elsősorban halászatból és gyékényfeldolgozásból éltek. Ha elfogyott a környéken a hal és a gyékény, elindultak a Tisza mentén, ilyenkor jó szolgálatot tett a tarhonya, amely vászonzsákban sokáig eláll, és bográcsban pillanatok alatt tápláló étel készíthető belőle. A Szegedhez tartozó településrészen egykor szinte minden háznál keményített, hófehér abroszon napon szárítva készült a tarhonya, amely egészen a következő évig elállt.
