Moziajánló: Párizs és Dylan, a szeretnivalók
Úgy tűnik, a mozik nem szeretik a nyarat, mert amennyiben ez nem így lenne, olyasmit tennének, amitől az emberfia tömegestől keresné fel őket. Sok újdonság nincs, ami meg van, arról én itt most nem szólnék, maradnak hát a régiek, hátha nem láttuk őket. (A Belvárosi mozi előadáskezdéseiről nem tudok linket mellékelni, mivel a honlap továbbra is elérhetetlen, de találtam egy oldalt, ami más szempontból ajánlja e műintézményt...)
. Persze, lehet hogy tévedek, és a nálamnál fiatalabbaknak lövésük sincs, ki a csudáról van itt szó. Nos nekik is, sőt talán nekik inkább javaslom ezt a mozit... Nem szokás élőknek szobrot állítani, ezért furcsa, hogy filmes eszközökkel végső soron ezt teszik
Dylannal
. Vagy mégsem. Nem arról van itt szó, hogy egy kvázi dokumentumfilmben emlékeznének koráról és munkáságáról. Nem, itt több korszakot, az énekes-gitáros-dalszerző személyiségének sokrétűségét igyekszik itt-ott briliánsan felölelni a rendező. Hat színész játszik itt hat kitalált figurát, akiket Dylan munkássága inspirált, és a dolog bizony hat. (A sors fintora, hogy a sok mindent megjárt hatvanöt éves sztár máris túlélte a valahol mégiscsak őt alakító színészt:
Heath Ledger
már nem mehetne el közönségtalálkozókra!) A temetői jelenetet nem véletlen másoltam ide:
Épp mostanában (talán a BBC-n) láttam dokumentumfilmet Dylan művészi-emberi életpályájáról, de a "I’m Not There" - Bob Dylan életei élvezetesebb, sőt bátran rá lehet szánni két órát!
Sokjelenetűsége, mozaikossága miatt említem meg még a "Paris, je t'aime" elnevezésű, huszonkét rendező által megvalósított egész estés mozit. Sok apró történet, elvben ugyanarról a Párizsról, melyet azért szeretünk, mert szeretünk benne valakit, vagy mert csak szeretnénk benne, meg szerettünk volna szeretni... Sok apró hangulat, sztárok és utcák, kapualjak, jellemző helyszínek.
Mint említettem, a fenti két film kezdési időpontjait -
- nem tudom megadni, de van itt még mit nézni a
és a
is. (
) (Végül mint ígértem, amit nem árt tudni
...)
