Rozsdamarta művészet a Dóm téren

Mondják, hogy a kevesebb néha több! Most, hogy Szegeden másodjára szembesülhetünk a köztéri tömegű szobrászat egy mifelénk hiányzó szegmensével, meg kell állapítanunk, van ebben némi igazság. Mifelénk sajátos módon ez a néhány - a KÉSZ-nek köszönhetően - ideiglenesen kiállított acélszobor hiánypótló. A nincsnél mindenesetre több. Hogy a Szegeden egyeduralkodónak számító kő és bronz alkotások mellett van-e létjogosultsága e másságnak, azt a Dóm teret útjukba ejtők eldönthetik.

Nem először, és bízzunk benne, nem utoljára lepte meg a várost és a Szegedi Szabadtéri Játékokra érkezőket a KÉSZ Kft. acélszobrászati kiállítása. A tavalyihoz képest kevesebb művel futhatunk össze a játékok nézőtere mögött, de ennyi is elég ahhoz, hogy kedvet kapjunk átsétálni a Reökbe, hiszen a kisebb szkulptúrák ott leltek elhelyezésre. (Jobban szerettük volna itt egyben, ingyenesen látni őket, de belátjuk, a mai világban óvni kell ezeket a könnyen hónalj alá csapható, hulladékvasnak vélhető objekteket.)

Csepregi Balázs

temploma egy fémudvarban valóban funkcióját vesztett ócskavasnak tűnhetne, de itt a dóm hatalmas árnyékában szellemes különbözőségében találja meg tekintetünket. Kevesen állják majd meg harangjának megkondítását!

Kiss Tamás

"szelleme" és "démona" jelzi, nem talált tárgyakról van itt szó.

Cseh Lili

be- és kitekintésre késztető, a figyelmes szemnek apró részleteket rejtő - a többi kompozíciótól elütő - műve körbejárásra csábít, a gyerekek kedvence lesz vélhetően, míg a legtöbb "itt is jártunk a nyáron" típusú fotóról

Bukta Imre

csendélete fog visszaköszönni. De az is lehet, hogy nincs igazam. Döntsék el önök, van-e igény ilyen ipari hulladéknak vélhető akármikre, absztrakciókra a mi poros városunkban. A Dóm téren és a Reökben mától augusztus 21-éig látható alkotások a kecskeméti KÉSZ Ipari Parkban öt éve életre hívott alkotótáborban készültek.