Ez volt a hír 2006-ban: szegedi cégbotrány, ahol a jogi kibúvó a cél

A szegedi közéletet 2006 nyarán komoly feszültség jellemezte: a városvezetéshez kapcsolódó önkormányzati cégeknél – különösen a Testamentum Kft.-nél és a Környezetgazdálkodási Kht.-nál – felmerült súlyos vagyonkezelési anomáliák a nyilvánosság elé kerültek. Az ügy messze túlmutatott a pénzügyi szabálytalanságok megvitatásán és egy évtizedes szegedi politikai szembenállás új, jogi fázisát nyitotta meg. Az eset egyik legfőbb kérdése, hogy miért volt szükség a felettes ügyészségi szerv beavatkozására, és milyen jelentőséggel bírt, hogy a Szegedi Városi Ügyészség kezdetben le akarta zárni az ügyet.

A vagyonkezelés korábbi gyenge pontjai

A 2006-os ügy háttere nem előzmények nélküli: a panaszos, Csapó Balázs lakossági érdekvédelmi megbízott tevékenysége egy olyan, következetes mintázatra világított rá a szegedi önkormányzati gazdálkodásban, amely a közvagyon alulértékelt értékesítésére és a hiányos vagyonkezelésre fókuszált. Már a 2001-es, luxemburgi hátterű Cranium Kft.-vel kötött telekeladási ügy is – ahol a vádak szerint jelentős, 600 millió forintos kár érte a várost – megerősítette ezt a tartós jogi-politikai konfliktusmintát. A 2006-os vádak (sikkasztás, hűtlen kezelés, adócsalás) nem elszigetelt esetek voltak, hanem a helyi vagyonkezelés állandó gyenge pontjai.

Bűncselekmény hiányában: a jogi kibúvó eredeti terve

Amikor Csapó Balázs büntetőfeljelentést tett, a Szegedi Városi Ügyészség azonnal megtagadta a nyomozás megindítását a Testamentum Kft. ügyében. A hivatali szervek a feltételezett bűncselekmények egy részénél elévülésre hivatkoztak, a frissebb eseteknél pedig a bűncselekmény hiányában történő elutasítást alkalmazták. Ez a jogi formula a bonyolult gazdasági ügyekben elválasztja a rossz üzleti döntést a szándékos, büntetőjogi értelemben vett bűncselekménytől. 

A Megyei Ügyészség kényszerű közbelépése

Az elutasítást követően a panaszos a felettes szervhez, a Csongrád Megyei Ügyészséghez fordult, ami az ügy legfontosabb fordulópontjává vált. A megyei ügyészség felülbírálta a városi szerv döntését, és formális bűnügyi nyomozást rendelt el. A városi döntés részben elévülésre alapuló elutasítása nem volt fenntartható a súlyos vádak tükrében. A megyei szerv beavatkozása így bizonyos fokú legitimációt adott az ellenzéki vádaknak – jelezve, hogy a feltárt szabálytalanságok jogilag indokolták a nyomozás megindítását, függetlenül attól, hogy a bizonyítás milyen eredménnyel zárult.

Politikai felelősség kérdése: Ki hozta a döntéseket?

A 2006-os ügy központi vádja Botka László polgármester ellen felmerült bűnpártolás gyanúja volt. Csapó azzal vádolta a polgármestert, hogy hivatalos személyként elmulasztotta megtenni a szükséges feljelentést a birtokában lévő szakértői jelentések alapján, amivel megsértette hivatali kötelességét. A városvezetés Solymos László alpolgármesteren keresztül azonnal visszautasította a vádakat, politikai támadásként minősítve azokat.

Az alpolgármester általi azonnali elutasítás, valamint az a tény, hogy a polgármester másfél éve birtokolta az audit anyagokat, egyértelmű hatalmi összefüggést rajzol ki: 

Ezek a jogi manőverek nemcsak a bírósági felelősségre vonást akadályozták meg, hanem politikai narratívát is építettek, amely a vádakat puszta kampányfogásként állította be. A szegedi önkormányzati gazdálkodás átláthatóságának valódi kérdése ezzel háttérbe szorult. A nyomozati szakasz lezárása ugyan jogilag megtörtént, de a politikai felelősségre vonás igénye – ahogy a későbbiekben látni fogjuk – fennmaradt és a 2012-es ellenzéki vizsgálatban újra felszínre került.

További híreink: