Láthatatlan veszély a csatornában: mit rejtenek a szegedi vizek?
Rezisztens gének és aktív mikrobák, még a szennyvíztisztítás után is. Szegeden vizsgálták az egyik legnagyobb közegészségügyi kihívást.
A szegedi szennyvíztisztítóban az antibiotikum-rezisztencia génjeit vizsgálták. A kutatás szerint a tisztítás csökkenti a kockázatot – de nem tünteti el teljesen.
Antibiotikum-rezisztenciát hordozó gének (ARG-k) nyomába eredt a Szegedi Biológiai Kutatóközpont kutatócsapata, akik a szegedi szennyvíztisztító telep mikrobiális közösségeit elemezték. A kutatás különlegessége, hogy nem csupán a gének jelenlétét vizsgálták, hanem azok működését, kifejeződését is – vagyis azt, hogy valóban aktívak-e, és mekkora kockázatot jelenthetnek a jövőben. A kutatás eredményeit a világ élvonalába tartozó Water Research folyóiratban közölték.
Rejtett rezisztencia Szeged alatt
A kutatók szerint az antibiotikum-rezisztencia nem új keletű jelenség: a természetes mikrobiális közösségekben ősidők óta jelen vannak ezek a gének. Az ember azonban – az antibiotikumok széles körű használatával – hatalmas szelekciós nyomást gyakorolt ezekre a rendszerekre. Ennek hatására a rezisztens baktériumok és a hozzájuk kapcsolódó gének mind gyakoribbá váltak a környezetünkben – így a szennyvízben is.
Mi történik a szennyvíztisztítóban?
A szegedi szennyvíztisztító nemcsak a város lakóinak háztartási szennyvizét fogadja, hanem számos ipari forrásból származó vizet is. Az alkalmazott rendszer – amely aktivált iszapos és anaerob lebontási szakaszokat tartalmaz – képes csökkenteni a patogén baktériumok számát, miközben biogázt, azaz fenntartható energiát is előállít.
A mikrobák azonban összetett közösségekben élnek, egymással állandó kölcsönhatásban. Ilyen közegben könnyen előfordulhat, hogy az egyik baktérium átadja a rezisztenciáért felelős gént egy másiknak – függetlenül attól, hogy az betegséget okozó vagy ártalmatlan faj.
Mit találtak a kutatók?
Wirth Roland és csapata a szennyvízből vett mintákból rekonstruálta a mikrobák teljes genomját, azonosította az ARG-ket, és megvizsgálta azok aktivitását is. A vizsgálat során kiderült, hogy a kezelés előrehaladtával csökken az emberi eredetű patogének száma, miközben nő a környezeti mikroorganizmusok aránya. A szennyvíztisztító így egyfajta „mikrobiális átmeneti zónává” válik, ahol a gének és mikrobák új kombinációi jöhetnek létre.
A legaggasztóbb azonban, hogy bizonyos rezisztencia gének – például a fluoroquinolon antibiotikumokkal szemben ellenálló gének – még a tisztítás után is aktívak maradtak.
Több kell, mint jelenlét
A kutatók felhívták a figyelmet: a közegészségügyi kockázat felméréséhez nem elégséges csupán azt vizsgálni, hogy jelen vannak-e rezisztencia gének. Fontos figyelembe venni azok működését, eredetét, valamint azt is, hogy milyen mikrobák hordozzák őket. A kutatás ezzel új irányt jelöl ki a jövő szennyvíz-analízisei számára, különös tekintettel a globálisan növekvő antibiotikum-rezisztencia problémájára.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
