A szegedi október titkai: paprika, pásztorok és a Nobel-díj

Október történelmi és gazdasági szempontból is az év legmeghatározóbb időszakát jelentette Szegeden. A latin eredetű elnevezéssel párhuzamosan a népi kalendáriumban Mindszent hava vagy éppen Őszhó néven ismert hónap a mezőgazdasági év lezárásának és a feldolgozómunka csúcsa volt. Különösen igaz ez Alsóvárosra, a ferencesek jelenléte miatt Jámborvárosnak, a paprika intenzív termesztése és feldolgozása miatt pedig Paprikavárosnak is nevezeték. A népi emlékezet és az etnográfiai gyűjtések – mint Bálint Sándor és Dugonics András munkássága – szerint ezen a területen szinte minden család élete a paprika feldolgozása köré szerveződött.

Október a paprikások veszedelme: A meztéllábas taposás rítusa

Október szegedi vonatkozásban a híres fűszer minőségének záloga volt. A Kisasszony napja (szeptember 8.) után megkezdett paprika szüretét a hosszadalmas és speciális feldolgozási folyamat követte. 

Az Alsóvároson lévő 13 paprikamalom mellett létesített közösségi mosómedencékben áztatott, magos zsákokat a munkások mezítláb taposták 3–4 napon keresztül. Ennek a fájdalmas eljárásnak az volt a célja, hogy a csípősséget okozó kapszaicin nagy részét vízzel kioldják a magból, ami fizikai szinten akkor ért véget, amikor a taposók érezték a csípő érzést a lábukon. Ez a rituálisnak is mondható, fizikailag megterhelő, ám egyedülálló etnotechnológiai folyamat volt az, ami a szegedi paprika nemzetközi hírnevét és egyedi, kiváló minőségét megalapozta.

Paprikakufák a gazdasági lánc élén

A feldolgozott szegedi paprika jelentős gazdasági és társadalmi átrendeződést hozott. A termelők és a fogyasztók között kiemelkedő szerepet töltöttek be a paprikakufák, akik jellemzően nők voltak. Ők vásárolták fel a feldolgozott őrleményt a családoktól, és ők feleltek annak piacra viteléért. A paprikakufák komoly gazdasági és intézményi hatalmat birtokoltak: 

Az őrleményt a mai Széchenyi téren lévő litörös piacon, míg a paprikafüzéreket a Bartók téren (egykor Valéria tér) értékesítették. Ez a specializált kereskedelmi hálózat tette lehetővé, hogy a szegedi paprika eljusson Bécsbe (Kotányi Józsefhez) és a tengerentúlra is, ahol a fűszert "King of Paprika" néven árulták, erősítve a magyar emberek egészségének mítoszát.

A tudomány és a paprika: Szent-Györgyi Nobel-díjas felfedezése

A szegedi paprika a népi gyógyászat és gazdaság termékéből a tudományos világ elismerésének tárgyává is vált. A szegedi Orvos Vegytan Intézet vezetője, Szent-Györgyi Albert ugyanis a paprikához köthetően nyerte el az orvosi Nobel-díjat 1937-ben. Szent-Györgyi kutatásai során ismerte fel, hogy a paprika hatalmas aszkorbinsav (C-vitamin) raktár. A kutató Alsóvárosról vásárolt kocsisszámra paprikát a kísérleteihez, ezzel bizonyítva a helyi termény egyedülálló biokémiai jelentőségét. Ez a felfedezés az egyetlen, teljes egészében magyarországi kutatáson alapuló Nobel-díj, amely a paprika népi felhasználásának tudományos validációjaként is értelmezhető. A helyi gyógyászat egyébként már régóta alkalmazta a paprikát: a ferences barátok például paprikás pálinka tinktúrát fejlesztettek ki láz és gyomorbántalmak kezelésére.

Dömötör napja: A pásztorév szegedi búcsúja

Az októberi szegedi ritmust nem csak a paprikafeldolgozás, hanem a szakrális naptár is szabályozta. A hónap kiemelt napja volt október 26., Szent Dömötör napja, amely a pásztorév hivatalos lezárását jelentette. A szegedi juhászok ezen a napon tartották az ún. Dömötör-Áldomást, amellyel behajtották az állatokat a téli szálláshelyekre. A juhászok a közösségi lakomával egybekötött templomi búcsúra bevonultak a Palánk városrészbe, a Dömötör-torony közelébe. 

A menetet zászlók és egy szimbolikus fehér bárányka vezette, a lakoma pedig szigorúan bürgepaprikásból (birka/juhpaprikás), túrós lepényből és bélesből állt. A közösségi esemény, Dugonics András szállóigéjével (miszerint a korhelynek „mindön nap Dömötör napja vagyon”) együtt, egyfajta társadalmi és gazdasági integrációt is jelentett, amely évente egyszer a város szívébe vitte a külső agrárközösségeket.

A hagyományörzés jelene: A Szegedi Paprika Napja

Bár a régi munkafolyamatok már nagyrészt a múlté, az októberi agrár- és spirituális rítusok emlékezete ma is élénk Szegeden. A hagyományőrzés első számú bástyája az Alsóvárosi Napsugaras Tájház, amely a szegedi paprika örökségét igyekszik átadni. Ennek az örökségnek a legfontosabb éves ünnepe a Szegedi Paprika Napja. A rendezvény tematikusan a hagyományos feldolgozásra és a paprika társadalmi szerepére fókuszál, kézműves foglalkozásokkal, paprikás ételek készítésével és paprikasétákkal tartva fenn a szegedi identitás alapjait.