Hallgatói művek, amelyek megkérdőjelezik Szeged művészeti szabályait
A művészet a szegedi campus falain túlra költözött, felforgatva az egyetemi hétköznapokat. Kézzelfogható élményt ígér az SZTE hallgatóinak kísérleti campus tárlata.
A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Juhász Gyula Pedagógusképző Karának (JGYPK) hallgatói idén is kiléptek a műteremből, hogy a campus tárlat keretében a saját egyetemi tereiket alakítsák át művészeti arénává. Az „Egyetemi Campus Tárlat 2025” nem csupán egy szobor- és installációkiállítás, hanem egy helyspecifikus kísérlet, ahol a forma és a tér dinamikus viszonyát vizsgálják. A kiállítás október 9-i megnyitója a Hattyas utcai campus parkjában és épületeiben jelzi, hogy a művészeti élet a városban nem korlátozódik a megszokott galériákra.
A Campus Tárlat kritikus kérdései: Hol van a helye a művészetnek?
Az alkotások különlegessége abban rejlik, hogy a hallgatói plasztikai művek szorosan kapcsolódnak az egyetemi környezethez, kihívást jelentve a hagyományos múzeumi élménynek. Gál Lehel DLA, a Művészeti Intézet vezetője a megnyitón is arra ösztönözte a látogatókat, hogy ne csak nézzék, hanem keressék a jelentést. Ez a szemlélet különösen fontos a campus tárlat esetében, hiszen a művek szó szerint a gyepen, a folyosókon, azaz a mindennapi rutin helyszínein bukkannak fel, ezzel is megkérdőjelezve a művészet hagyományos határait. A kiállítás az alkotók tanulmányi és művészi kísérleteinek eredményeit mutatja be, melyek többsége a forma és a tér viszonyát vizsgálja.
A művészeti képzés valós kihívásai
Ahogy Brzózka Marek DLA szobrászművész, a tárlat egyik szervezője is kiemelte, a hallgatók rendkívül sokféle anyaggal dolgoztak. Az agyagtól a nehezebben megmunkálható fém- és faalkotásokig széles a paletta, amelyek megmunkálása komolyabb szakértelmet igényel.
Ez a sokszínűség jól illusztrálja a Rajz–Művészettörténet Tanszék képzésének gyakorlati fókuszát, ahol a diákok nem csupán elméletet tanulnak, hanem valós anyagokkal és gépparkkal dolgozva szereznek tapasztalatot.
A helyi kulturális intézmények, mint például a Móra Ferenc Múzeum gyűjteménye is alátámasztja, hogy az időtálló művészeti alkotások mögött mindig komoly technikai tudás és anyagismeret áll.
Így látja egy elsőéves hallgató
A kiállítás rávilágít az alkotói folyamat személyes oldalára is. Varga Dorottya elsőéves hallgató, aki apró agyag arcok sorozatával teremtett egy nagyobb egységet, elmondta, hogy a feladat a kísérletezésről szólt. „Gyakorlatilag csak elkezdtem formálni, ami eszembe jutott” – mesélte, hangsúlyozva, hogy az alkotás játékos és felfedező jellegű folyamat volt. Ez a megközelítés bizonyítja, hogy a szegedi JGYPK művészeti képzése nem merev szabályok mentén halad, hanem teret ad a személyes hang megtalálásának és az anyagi valósággal való interakciónak.
Miért fontos a szegedi közönségnek?
Bár a campus tárlat elsősorban az egyetemi hallgatóknak szól, a kiállítás nyitott a nagyközönség számára. Ez a tudatos nyitottság teszi a tárlatot valódi helyi eseménnyé.
A kultúra és a művészet integrálása a mindennapi életbe – akár egy egyetemi sportközpont területén, mint az SZTE Sportközpont – alapvető a város szellemi pezsgésének fenntartásához.
A november 3-ig látható kiállítás lehetőséget ad a szegedieknek, hogy bepillantsanak a jövő művészeinek gondolkodásába, megerősítve azt a helyi kötődést. A tárlat jelzi: a szegedi művészeti élet tele van friss, kísérletező energiával, amelyre érdemes odafigyelni.
A teljes cikk ITT olvasható.
