Hallgatói művek, amelyek megkérdőjelezik Szeged művészeti szabályait
A művészet a szegedi campus falain túlra költözött, felforgatva az egyetemi hétköznapokat. Kézzelfogható élményt ígér az SZTE hallgatóinak kísérleti campus tárlata.
A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Juhász Gyula Pedagógusképző Karának (JGYPK) hallgatói idén is kiléptek a műteremből, hogy a campus tárlat keretében a saját egyetemi tereiket alakítsák át művészeti arénává. Az „Egyetemi Campus Tárlat 2025” nem csupán egy szobor- és installációkiállítás, hanem egy helyspecifikus kísérlet, ahol a forma és a tér dinamikus viszonyát vizsgálják. A kiállítás október 9-i megnyitója a Hattyas utcai campus parkjában és épületeiben jelzi, hogy a művészeti élet a városban nem korlátozódik a megszokott galériákra.
A Campus Tárlat kritikus kérdései: Hol van a helye a művészetnek?
Az alkotások különlegessége abban rejlik, hogy a hallgatói plasztikai művek szorosan kapcsolódnak az egyetemi környezethez, kihívást jelentve a hagyományos múzeumi élménynek. Gál Lehel DLA, a Művészeti Intézet vezetője a megnyitón is arra ösztönözte a látogatókat, hogy ne csak nézzék, hanem keressék a jelentést. Ez a szemlélet különösen fontos a campus tárlat esetében, hiszen a művek szó szerint a gyepen, a folyosókon, azaz a mindennapi rutin helyszínein bukkannak fel, ezzel is megkérdőjelezve a művészet hagyományos határait. A kiállítás az alkotók tanulmányi és művészi kísérleteinek eredményeit mutatja be, melyek többsége a forma és a tér viszonyát vizsgálja.
A művészeti képzés valós kihívásai
Ahogy Brzózka Marek DLA szobrászművész, a tárlat egyik szervezője is kiemelte, a hallgatók rendkívül sokféle anyaggal dolgoztak. Az agyagtól a nehezebben megmunkálható fém- és faalkotásokig széles a paletta, amelyek megmunkálása komolyabb szakértelmet igényel.
Ez a sokszínűség jól illusztrálja a Rajz–Művészettörténet Tanszék képzésének gyakorlati fókuszát, ahol a diákok nem csupán elméletet tanulnak, hanem valós anyagokkal és gépparkkal dolgozva szereznek tapasztalatot.
A helyi kulturális intézmények, mint például a Móra Ferenc Múzeum gyűjteménye is alátámasztja, hogy az időtálló művészeti alkotások mögött mindig komoly technikai tudás és anyagismeret áll.
Így látja egy elsőéves hallgató
A kiállítás rávilágít az alkotói folyamat személyes oldalára is. Varga Dorottya elsőéves hallgató, aki apró agyag arcok sorozatával teremtett egy nagyobb egységet, elmondta, hogy a feladat a kísérletezésről szólt. „Gyakorlatilag csak elkezdtem formálni, ami eszembe jutott” – mesélte, hangsúlyozva, hogy az alkotás játékos és felfedező jellegű folyamat volt. Ez a megközelítés bizonyítja, hogy a szegedi JGYPK művészeti képzése nem merev szabályok mentén halad, hanem teret ad a személyes hang megtalálásának és az anyagi valósággal való interakciónak.
Miért fontos a szegedi közönségnek?
Bár a campus tárlat elsősorban az egyetemi hallgatóknak szól, a kiállítás nyitott a nagyközönség számára. Ez a tudatos nyitottság teszi a tárlatot valódi helyi eseménnyé.
A kultúra és a művészet integrálása a mindennapi életbe – akár egy egyetemi sportközpont területén, mint az SZTE Sportközpont – alapvető a város szellemi pezsgésének fenntartásához.
A november 3-ig látható kiállítás lehetőséget ad a szegedieknek, hogy bepillantsanak a jövő művészeinek gondolkodásába, megerősítve azt a helyi kötődést. A tárlat jelzi: a szegedi művészeti élet tele van friss, kísérletező energiával, amelyre érdemes odafigyelni.
A teljes cikk ITT olvasható.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
