100 éve Szeged: Ravasz "iparosok", milliós szegedi betörések
Szeged békés lakóit több héten át rabolta két „vállalkozó”. A rendőrségnek hónapok kellettek, hogy felgöngyölítse a betörés sorozatot.
A húszas évek Szegedje egyszerre volt újjáépülő, ambiciózus város és a kisstílű bűnözők melegágya. A napsütötte utcák, a frissen vakolt polgárházak és a gangos bérházak csendes lépcsőházai között valósággal pezsegtek az apró-cseprő csalások és nagyobb szabású betörések. 1925 őszén azonban két különösen ravasz „iparos” külön fejezetet írt a város bűnügyi krónikájába: Kurai Ferenc és Weisz Aladár, akik a patkányirtás és divatlap-előfizetés nemes köntösébe bújtatva pakolták zsebeikbe a szegedi polgárok értékeit.
„Ezt az aranyórát például innen és innen hoztuk el”
A városi rendőrség hetek óta gyanakodva figyelte a lakásbetörések szaporodását. Se gyanús zaj, se feltört zár – a tettesek mintha kulccsal jártak volna. A hatóság először is azt állapította meg, hogy nem elszigetelt esetekről van szó: egy jól szervezett társaság dolgozott a háttérben.
A nyomozás során elsőként Weisz Aladár szabósegédet fogták el, akit nem sokkal később követett társa, Kurai Ferenc, a féregirtó. A detektívek nem voltak könnyű helyzetben: egyikük sem volt bőbeszédű, egészen addig, amíg az ellopott holmikat meg nem mutatták nekik. Akkor viszont megindult a száj, és a gyanúsítottak mintha régi szakmabeliek lennének, könnyed rezignáltsággal mutogatták:
Ezt az aranyórát például innen és innen hoztuk el.
Álcázott betörések, valódi zsákmány
Weisz és Kurai precízen megtervezett módon jártak el. Délelőttönként, mint a város rendes polgárai, kettesben sétáltak a bérházak folyosóin. Amint egy lakást nyitva találtak, egyikük besurrant és begyűjtötte, amit talált, míg a másik a lépcsőházban „falazott”.
Ha mégis megzavarták őket? Weisz zsebéből rögtön előkerült a budapesti divatlap-előfizetési ív, és ügynökként próbálta „megfőzni” a lakót, akit percekkel korábban még ki akart rabolni.
Kurai sem volt rest. Látva a bűnözés nyújtotta lehetőségeket, egyenesen féregirtó vállalkozást alapított Szegeden. Potom pénzért kínálta szolgáltatásait, így szabad bejárása lett bármelyik lakásba. A megrendelők mit sem sejtettek: amíg az egyik „irtott”, a másik óvatosan kipakolta a szekrényeket. Mire a „munka” befejeződött, a féreg ugyan nem pusztult el, de az ékszerek biztosan eltűntek.
Kanyó főhadnagy és a 70 milliós veszteség
A legnagyobb fogásuk Kanyó főhadnagy Boldogasszony sugárúti lakása volt, ahonnan állítólag 70 millió koronányi értéket vittek el – nem kis teljesítmény a „féregirtás” leple alatt. Hasonló sorsra jutott dr. Weiss Imre ügyvéd Jókai utcai otthona is.
A rendőrség szerint a páros kifosztotta Szakáts József képviselő ruhatárát is, de ezt a vádat a tettesek nem ismerték el.
Weisz szabóként állítólag olyan ügyesen „kifordította” és újraszabta a képviselő bundáit, hogy felismerhetetlenek lettek.
A város szolgálatában – másképp
A két betörő Makóról járt át Szegedre, majd a „vállalkozás” fellendülésével le is telepedtek. Amikor épp nem akadt betörni való, Weisz nyugodtan folytatta a szabómesterséget és a divatlap-előfizetés gyűjtést, míg Kurai hirdette patkányirtó szolgáltatását. Egyikük sem tűnt gyanúsnak, inkább a szorgos kisember látszatát keltették.
A történet utóélete
A szegedi detektívek ekkorra már Pesten és Makón is kutattak nyomaik után, hiszen felmerült a gyanú, hogy a Fő utca fényes üzleteinek betörései is az ő számlájukra írhatók. Kurai és Weisz ekkor már a rendőrségi fogda lakói voltak, ahol a nyomozók sorra próbálták kibogozni a szövevényes bűnügy minden szálát.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
