100 éve Szeged: Ravasz "iparosok", milliós szegedi betörések
A húszas évek Szegedje egyszerre volt újjáépülő, ambiciózus város és a kisstílű bűnözők melegágya. A napsütötte utcák, a frissen vakolt polgárházak és a gangos bérházak csendes lépcsőházai között valósággal pezsegtek az apró-cseprő csalások és nagyobb szabású betörések. 1925 őszén azonban két különösen ravasz „iparos” külön fejezetet írt a város bűnügyi krónikájába: Kurai Ferenc és Weisz Aladár, akik a patkányirtás és divatlap-előfizetés nemes köntösébe bújtatva pakolták zsebeikbe a szegedi polgárok értékeit.
„Ezt az aranyórát például innen és innen hoztuk el”
A városi rendőrség hetek óta gyanakodva figyelte a lakásbetörések szaporodását. Se gyanús zaj, se feltört zár – a tettesek mintha kulccsal jártak volna. A hatóság először is azt állapította meg, hogy nem elszigetelt esetekről van szó: egy jól szervezett társaság dolgozott a háttérben.
A nyomozás során elsőként Weisz Aladár szabósegédet fogták el, akit nem sokkal később követett társa, Kurai Ferenc, a féregirtó. A detektívek nem voltak könnyű helyzetben: egyikük sem volt bőbeszédű, egészen addig, amíg az ellopott holmikat meg nem mutatták nekik. Akkor viszont megindult a száj, és a gyanúsítottak mintha régi szakmabeliek lennének, könnyed rezignáltsággal mutogatták:
Ezt az aranyórát például innen és innen hoztuk el.
Álcázott betörések, valódi zsákmány
Weisz és Kurai precízen megtervezett módon jártak el. Délelőttönként, mint a város rendes polgárai, kettesben sétáltak a bérházak folyosóin. Amint egy lakást nyitva találtak, egyikük besurrant és begyűjtötte, amit talált, míg a másik a lépcsőházban „falazott”.
Ha mégis megzavarták őket? Weisz zsebéből rögtön előkerült a budapesti divatlap-előfizetési ív, és ügynökként próbálta „megfőzni” a lakót, akit percekkel korábban még ki akart rabolni.
Kurai sem volt rest. Látva a bűnözés nyújtotta lehetőségeket, egyenesen féregirtó vállalkozást alapított Szegeden. Potom pénzért kínálta szolgáltatásait, így szabad bejárása lett bármelyik lakásba. A megrendelők mit sem sejtettek: amíg az egyik „irtott”, a másik óvatosan kipakolta a szekrényeket. Mire a „munka” befejeződött, a féreg ugyan nem pusztult el, de az ékszerek biztosan eltűntek.
Kanyó főhadnagy és a 70 milliós veszteség
A legnagyobb fogásuk Kanyó főhadnagy Boldogasszony sugárúti lakása volt, ahonnan állítólag 70 millió koronányi értéket vittek el – nem kis teljesítmény a „féregirtás” leple alatt. Hasonló sorsra jutott dr. Weiss Imre ügyvéd Jókai utcai otthona is.
A rendőrség szerint a páros kifosztotta Szakáts József képviselő ruhatárát is, de ezt a vádat a tettesek nem ismerték el.
Weisz szabóként állítólag olyan ügyesen „kifordította” és újraszabta a képviselő bundáit, hogy felismerhetetlenek lettek.
A város szolgálatában – másképp
A két betörő Makóról járt át Szegedre, majd a „vállalkozás” fellendülésével le is telepedtek. Amikor épp nem akadt betörni való, Weisz nyugodtan folytatta a szabómesterséget és a divatlap-előfizetés gyűjtést, míg Kurai hirdette patkányirtó szolgáltatását. Egyikük sem tűnt gyanúsnak, inkább a szorgos kisember látszatát keltették.
A történet utóélete
A szegedi detektívek ekkorra már Pesten és Makón is kutattak nyomaik után, hiszen felmerült a gyanú, hogy a Fő utca fényes üzleteinek betörései is az ő számlájukra írhatók. Kurai és Weisz ekkor már a rendőrségi fogda lakói voltak, ahol a nyomozók sorra próbálták kibogozni a szövevényes bűnügy minden szálát.
