A félmegoldások újabb gondokat fedtek fel a Vértónál +fotók +videó

Szegeden a Vértó partja egyre kevésbé megközelíthető: a nád és gaz már-már dzsungelszerűen borítja be a korábban használt stégeket és lejárókat. A környékbeliek szerint nem csak esztétikai, hanem közösségi problémává is vált az elhanyagolt tópart.

Augusztus elején írtunk arról, hogy a Vértó partja Szegeden elvadult, elhanyagolt állapotban van: a nád és a gaz teljesen benőtte a mólókat, a lejárókat, a tó menti közösségi tér így egyre inkább elveszti funkcióját. Cikkünk megjelenése után úgy tűnt, megmozdult valami: a gaz egy részét levágták, néhány nádas is eltűnt a mólók környékéről.

Az egyik "legelvadultabb" résznél legutóbbi látogatásunk óta például csak egy dolog változott, a "nád-dzsungel" mellett kivirágzott a "gaztenger":

Az egykori pihenőhelyek így végre újra megközelíthetővé váltak, azonban ezzel egy új, eddig rejtett probléma vált láthatóvá.

Törött deszkák, rozsdás szögek, hiányzó pallók

A megközelíthetővé vált stégek többsége ma már egyértelműen balesetveszélyes. Több mólónál hiányoznak a pallók, máshol beszakadt, elkorhadt deszkák tátonganak. Vannak, ahol csak a szerencsén múlik, hogy valaki nem esik a vízbe. Egyes stégeken rozsdás szögek állnak ki vagy csak félig lógva maradtak a levegőben.

A helyszínen járva több ilyen szerkezetet is találtunk. Az egyik móló pallóján a felirat ("HELP ME") mintha kétségbeesett üzenetként maradt volna ott – de akár szó szerint is vehető, hiszen egy rossz mozdulat elég lehet a bajhoz.

Kinek a felelőssége a Vértó?

A Vértó partja Szeged város önkormányzatának kezelésében van, és bár a gazt levágták, a stégek javítása – úgy tűnik – elmaradt. Különösen szembetűnő ez annak fényében, hogy a Szegedi Környezetgazdálkodási Nonprofit Kft. egyik kirendeltsége mindössze néhány perc sétára található a körút túloldalán.

A balesetveszélyes állapotokat látva nehéz eldönteni, mi a szándék a tó körüli területtel: 

Az elhanyagolt karbantartás visszafogja a közösségi életet

A környéken továbbra sincs nyilvános illemhely, a horgászház - a horgászati tilalom bevezetése óta - továbbra is zárva, a padok egy része megrongálódott.

A vízparti élethelyek, amelyek egykor pihenésre, közösségi kikapcsolódásra szolgáltak, ma inkább emlékeztetnek valami félig-meddig elhagyatott térre, ahol a természet ugyan visszavonulni látszik, de az emberi kéz nyoma sem megnyugtató.