A szegedi Zsótér-ház története I. rész
Épület- és intézménytörténeti sorozatunk következő elemeként a szegedi Zsótér-ház történelmét dolgozzuk fel, a sorozat első részében pedig egy rövid áttekintést követően az alapítást és a korai éveket tekintjük át.
Áttekintés
A Zsótér-ház Szeged főterének egyik jellegzetes palotája: klasszicista stílusú, műemléki védettség alatt álló épület a Széchenyi téren. Fő homlokzata a térre néz, az impozáns városháza közvetlen szomszédságában áll, így a városkép meghatározó eleme a 19. század közepe óta.
Az épület azonban nem csupán téglák és falak gyűjteménye – történelme szervesen összefonódik Szeged múltjával, családok élete és városi legendák kötődnek hozzá.
Falai közt zajlott a magyar történelem néhány fontos epizódja, és számos érdekességnek volt tanúja: 1849-ben itt működött az ideiglenes kormány, a 19. század végén ebben a házban mutatták be az első mozgófilmet Szegeden, hosszú ideig itt üzemelt a híres Korzó Mozi.
Alapítás és korai évek (1840–1848)
A Zsótér-ház története az 1840-es években veszi kezdetét. 1840-ben Dercsényi Pál vette meg a telket a mai Széchenyi téren, azzal a céllal, hogy testvérével, Jánossal közösen szesz- és keményítőgyárat építsenek rá.
A Dercsényi testvérek tehetős, tekintélyes szegedi polgárok voltak – János 1802–1863 között élt és még díszpolgári címet is kapott –, vállalkozásuk azonban nem járt sikerrel. 1842-re a gyárépítés csődbe jutott, és a telken álló befejezetlen épületszárnyakat kénytelenek voltak eladni.
Az ekkor még csak részben felépült házból mindössze a déli szárny és a tér felé eső homlokzat egy része állt. Ezt a félkész épületet vásárolta meg Zsótér János (1788–1861), görög származású hajósgazda és gabonakereskedő az 1840-es évek elején.
Zsótér János Szeged egyik leggazdagabb kereskedője volt, neve hamarosan összefonódott az épülettel – innen ered a Zsótér-ház elnevezés is. A vállalkozó a gyárcélú épületben gabonatárolót alakított ki, és folytatta a ház felépítését saját igényei szerint.
Az épület ekkoriban még messze nem nyerte el mai formáját: inkább raktárnak és lakóháznak szánt, egyszerűbb kialakítású szárnyakból állt, melyeket Zsótér fokozatosan bővített.
A klasszicista stílusú, emeletes építkezés ugyanakkor már előrevetítette, hogy a kész ház palotaszerűen tekintélyes lesz. A Zsótér család beköltözésével és a vállalkozás fellendülésével a ház a Szeged egyik központi épületévé vált, ám igazi történelmi szerepe csakhamar az 1848–49-es forradalom idején bontakozott ki.
