A szegedi Zsótér-ház története I. rész
A szegedi Zsótér-ház történelme szervesen összefonódik Szeged múltjával, családok élete és városi legendák kötődnek hozzá.
Épület- és intézménytörténeti sorozatunk következő elemeként a szegedi Zsótér-ház történelmét dolgozzuk fel, a sorozat első részében pedig egy rövid áttekintést követően az alapítást és a korai éveket tekintjük át.
Áttekintés
A Zsótér-ház Szeged főterének egyik jellegzetes palotája: klasszicista stílusú, műemléki védettség alatt álló épület a Széchenyi téren. Fő homlokzata a térre néz, az impozáns városháza közvetlen szomszédságában áll, így a városkép meghatározó eleme a 19. század közepe óta.
Az épület azonban nem csupán téglák és falak gyűjteménye – történelme szervesen összefonódik Szeged múltjával, családok élete és városi legendák kötődnek hozzá.
Falai közt zajlott a magyar történelem néhány fontos epizódja, és számos érdekességnek volt tanúja: 1849-ben itt működött az ideiglenes kormány, a 19. század végén ebben a házban mutatták be az első mozgófilmet Szegeden, hosszú ideig itt üzemelt a híres Korzó Mozi.
Alapítás és korai évek (1840–1848)
A Zsótér-ház története az 1840-es években veszi kezdetét. 1840-ben Dercsényi Pál vette meg a telket a mai Széchenyi téren, azzal a céllal, hogy testvérével, Jánossal közösen szesz- és keményítőgyárat építsenek rá.
A Dercsényi testvérek tehetős, tekintélyes szegedi polgárok voltak – János 1802–1863 között élt és még díszpolgári címet is kapott –, vállalkozásuk azonban nem járt sikerrel. 1842-re a gyárépítés csődbe jutott, és a telken álló befejezetlen épületszárnyakat kénytelenek voltak eladni.
Az ekkor még csak részben felépült házból mindössze a déli szárny és a tér felé eső homlokzat egy része állt. Ezt a félkész épületet vásárolta meg Zsótér János (1788–1861), görög származású hajósgazda és gabonakereskedő az 1840-es évek elején.
Zsótér János Szeged egyik leggazdagabb kereskedője volt, neve hamarosan összefonódott az épülettel – innen ered a Zsótér-ház elnevezés is. A vállalkozó a gyárcélú épületben gabonatárolót alakított ki, és folytatta a ház felépítését saját igényei szerint.
Az épület ekkoriban még messze nem nyerte el mai formáját: inkább raktárnak és lakóháznak szánt, egyszerűbb kialakítású szárnyakból állt, melyeket Zsótér fokozatosan bővített.
A klasszicista stílusú, emeletes építkezés ugyanakkor már előrevetítette, hogy a kész ház palotaszerűen tekintélyes lesz. A Zsótér család beköltözésével és a vállalkozás fellendülésével a ház a Szeged egyik központi épületévé vált, ám igazi történelmi szerepe csakhamar az 1848–49-es forradalom idején bontakozott ki.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
