A Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN) a hazai fesztiválélet ikonikus eleme, amely 1968-ban indult. A rendezvény három korszakra tagolódik: KISZ‑irányítású (1989‑ig), Rock Klubos (1990–2002), majd városi újraindítás 2002‑től.
A Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN) Magyarország legrégebbi fesztiválja, melynek indulása 1968-ra tehető. Története három korszakra osztható. Az első a KISZ-irányítású időszak (1968-1989), ezt követte a Rock Klub által életben tartott második érája (1990-2002). A harmadik szakasz 2002-ben kezdődött, amikor a város új alapokra helyezte a rendezvényt, helyszíne a Partfürdő lett.
A KISZ-korszakban a fesztivál már rangos tömegrendezvény volt. A 1980-as években egyfajta kettős valóság alakult ki: egyrészt hivatalos, szervezett esemény volt, másrészt spontán underground élmény. A fiatalok parkokban, ligetekben aludtak, „csövesként” is ott voltak. Telepített színpadok és teherautókra épített installációk adtak helyet a programoknak. A fellépők között szerepeltek a Mini, Korál, Bojtorján (1980), Bergendy, Kati és a Kerek Perec (1981), később P. Box, Bikini és az István, a király szereplői (1984). Az újhullámos popzene is megjelent az Első Emelet révén. A fesztivál így egyszerre szimbolizálta a kulturális kontrollt és a fiatalok szabadságvágyát. Akkoriban a Stefánia, és a rakpart volt a SZIN fő helyszíne, a koncertek és előadások mellett a karneválon a szegedi gyárak, üzemek és hivatalok dolgozói díszítettek fel teherautókat, szatirikus üzeneteket közvetítve. Ebbe a hangulatba csöppenünk bele az 1983-ban készült videóval.
A rendszerváltás után a SZIN tartalmilag kiürült. Ekkor Szurdi Zsolt, a Városi Rock Klub vezetője vitte tovább a fesztivált 1990 és 2002 között, főként amatőr zenekarokra építve. A fellépések költségét a zenekarok állták. Koncertek zajlottak a Dugonics téren, a Vidámparkban, klubokban és a Laposon, közösségi szervezéssel, anyagi háttér nélkül.
Ebben az évtizedben a SZIN látogatói száma tízezres nagyságrendűvé nőtt. A fesztivál egyszerre volt visszavonulás a hivatalos keretek alól és élő kulturális találkozó a fiatalok számára. A szegedi helyszínek – Dugonics tér, Vidámpark, Lapos Reghős Bendegúz– mind hozzájárultak az esemény közvetlen, élményes atmoszférájához. A SZIN szellemi öröke így maradt meg a kilencvenes években is.
A városvezetés 2002-ben döntött úgy, hogy nem hagyja veszni a SZIN hagyományokat és zenei fesztivált csinál a SZIN-ből. Az első időszakban a SZIN kiemelkedett a magyar fesztiválok közül, a fellépők névsora (pl.: Cure, Alphaville) olyan minőséget kölcsönzött az eseménynek, hogy az akkor induló Volt és az akkor már befutott Sziget mellett emlegették és az augusztusi hónap, egyben a nyár utolsó nagy országos fesztiválja volt. Az utóbbi időben elsősorban a külföldi előadók azok, akik a korábbihoz képest más minőséget képviselnek. A SZIN így népszerűségéből mit sem vesztett Szegeden, de országosan már kevesebb embert mozgat meg.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.