Bálint Sándor, a "legszögedibb szögedi" öröksége
Az alsóvárosi búcsú nem csupán egy vallási esemény, hanem a szegedi identitás és a közösségi összetartozás évről évre megújuló ünnepe. Ezen a hagyományos ünnepen, melyet Bálint Sándor néprajzkutató alaposan feldolgozott munkáiban, idén különös figyelmet kap a „legszögedibb szögedi”, akinek életútja és szellemi öröksége mindmáig elevenen él a város emlékezetében. Bálint Sándor, az 1904. augusztus 1-jén született tudós, politikus és családapa alakja összefonódott Szegeddel, olyannyira, hogy boldoggá avatási eljárása is folyamatban van, és egy csoda igazolása után akár a város szentje is lehet – számolt be róla a Délmagyar.
A „Szögedi Nemzet” Hagyományőrzője és Szellemi Öröksége
Az augusztus eleji alsóvárosi búcsú régen sokkal többet jelentett puszta vallási programnál. Ez volt az a nap, amikor a Szegedről elszármazottak is visszatértek szülővárosukba, hogy újra találkozzanak, és erősítsék kapcsolataikat a „szögedi nemzet” tagjaival. Ezt a kifejezést maga Bálint Sándor használta a szegedi nagytájra, melynek szellemi hagyományvilágát, tárgyi kultúráját és örökségét tudósként kutatta és bemutatta. A volt kereszténydemokrata parlamenti képviselő, aki a kommunista diktatúra alatt is megőrizte hitvallását, nemcsak a néprajz tudományát gazdagította, hanem a szegedi lokálpatriotizmus és identitástudat megtestesítőjévé is vált. Szelíd ereje, keresztény hite és gondoskodó családapasága örök példaként szolgálhat mindannyiunk számára.
„Megőszült Kisfiú”: Tudós, Író és Ihlető Személyiség
Bálint Sándor halálának 45. évfordulójára jelent meg Miklós Péter eszmetörténész, egyetemi docens „Megőszült kisfiú – Bálint Sándor és az irodalom” című reprezentatív kötete. A könyv címe Temesi Ferenc Kossuth-díjas írótól ered, aki Bálint Sándort „megőszült kisfiúnak” nevezte. Miklós Péter elmondása szerint ez a kifejezés tökéletesen megragadja Bálint Sándor személyiségének kettősségét: a kisfiúi naivitást, szeretetet és érdeklődő nyitottságot, valamint a tisztességben megőszült, tekintélyes tudós imázsát. Mindez természetesen fakadt szerény, nyugodt és végtelenül alázatos lényéből.
A könyv rámutat, hogy Bálint Sándor tudományos pályája kezdetén irodalomtörténészként indult. Doktori értekezését Szilády Áron munkásságából írta, és számos irodalmi tárgyú dolgozata, kritikája is megjelent az 1920-as, 30-as években. De Miklós Péter könyvének egyik legérdekesebb vonulata Bálint Sándorról szóló szépirodalmi szövegek keletkezéstörténetének bemutatása. Olyan neves szerzők, mint Weöres Sándor és Temesi Ferenc mellett, a helyi lapok korábbi munkatársai, Polner Zoltán és Horváth Dezső is inspirációt merítettek belőle.
Sőt, még a 20. századi magyar irodalom egyik nagy alakja, Szentkuthy Miklós is megfogalmazott gondolatokat Bálint Sándor munkássága kapcsán, melyeket a kötet elemzésre kínál. Bálint Sándor tehát nemcsak alapos kutatója volt a magyar irodalomnak, de személyisége és művei inspirálóan hatottak kortárs alkotókra, így szellemisége számos szépirodalmi műben él tovább.
Emlékezés és Tisztelgés a Hősért
Az alsóvárosi búcsú keretében a város méltóképpen emlékezik Bálint Sándorra. Szentmisék sokasága zajlik a ferences templomban, Bálint Sándor lelki üdvéért, hivatásokért, elhunytakért, betegekért, idősekért, orvosokért és ápolókért. Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök a családokért ajánl fel szentmisét, melyet körmenet követ.
A megemlékezések sorában kiemelt helyet foglal el Bálint Sándor emléktáblájának koszorúzása a Pálfy utca 72. szám alatt, ahol Serfőző Levente oktatási helynök mond beszédet. Ezt követően a hitvalló néprajztudós Mátyás téri szobránál is koszorúkat helyeznek el, Kopasz István mórahalmi plébános vezetésével. A búcsú csúcspontja Serfőző Levente által celebrált szentmise Bálint Sándor boldoggá avatásáért az alsóvárosi templomban. Ezek az események nem csupán a múltra való emlékezésről szólnak, hanem arról is, hogy Bálint Sándor öröksége hogyan formálja a jelent és inspirálja a jövőt, Szeged szívében és lelkében.
