100 éve Szeged: Farkas Mátyás, a présházak "rémének" különös esete
Egykor rendőr volt, majd présházakat fosztogatott Dorozsmán. Egy mezőőr leplezte le, miután éppen falat bontott hajnalban egy tanyánál.
Valaha rend volt a dorozsmai dűlőkön. A mezőőr sarkantyúja csattogott, a présházak előtt egy-egy kutya őrizte a termést, a gazdák pedig nyugodt szívvel hagyták hátra szőlőiket, remélve, hogy a termés nem vándorol el idegen kezekbe. Csakhogy egyszer csak valaki egészen másképp kezdett el „járőrözni” a környéken. Egy egyenruhát levetett férfiról számolt be a Délmagyarország 1925.08.26. napi lapszámában, aki hajdan a törvényt védte, aztán inkább a szabályok helyett a tanyaépületek vályogfalait kezdte bontani.
A rendőr, aki túl jól ismerte a terepet
Farkas Mátyás nem volt született bűnöző. Vagy ha mégis, hát kivárta, míg kitanulja a terepet.
Fiatalon állt rendőri szolgálatba, és szolgálata alatt bizony alaposan kiismerte Dorozsma környékét.
Tudta, hol van présház, hol lakik magányos öreg gazda, melyik tanya tulajdonosa mikor jár ki a földre, és azt is, ki hagyja nyitva a hátsó ajtót. Aki egyszer nyomozóként térképezte fel a vidéket, később mint tolvaj már csak emlékezetből dolgozott.
Miután leszerelt, nem talált munkát. De szüksége volt valamiből megélni, és úgy tűnik, a leleménye nem hagyta cserben. Ám erkölcse annál inkább.
Falbontó mester akcióban
Farkas Mátyás éjszakánként szinte szellem módjára mozgott. Nem tört be ajtón, nem zörgetett ablakot – egyszerűen kiásta a vályogfalat. Igen, kiásta! A présházak oldala sok helyütt gyenge volt, egy véső, egy kis kitartás, és már bent is volt.
Odabenn pedig nem volt pardon: szerszám, ruha, liszteszsák, lopótök, sőt néhány kisebb boroshordó is vele tartott a kalandos útra.
Hajnalban aztán már másik szerepben tűnt fel a piacon. Mint árus, akit mindenki ismert a régi idők rendőreként. "Maga biztos nem hazudik" – gondolták róla sokan, és jó áron vették meg az általa kínált holmikat. A környéki kereskedők boldogan töltötték fel a raktárakat a kétes eredetű árukkal – anélkül, hogy akár egy pillanatra is gyanút fogtak volna.
Az utolsó ásás, mikor mezőőr leplezte le a volt rendőrt
Farkas utolsó próbálkozása szintén egy hajnali "bevetéssel" kezdődött Czékus Imre tanyáján. Épp újabb falat bontott volna ki, amikor a mezőőr járőrözni indult.
Akkor még a gyanútlan közeg nem tudta, hogy szenzáció lesz, mezőőr leplezte le a volt rendőrt.
Nem kellett hozzá sok, hogy észrevegye a mozgást – a hajnali neszek közt nem nehéz kiszúrni az ásó csendes koppanását. A mezőőr rákiáltott, mire Farkas futni kezdett.
A kiáltozásra felriadt a környék: hamar egész nagy tömeg lett részese az üldözésnek. Fél órán át tartott a hajsza, mire a férfit sikerült elkapni.
A bíróság előtt
A szegedi törvényszéken Kiss Balázs tanácselnök vezetésével megkezdődött a tárgyalás. A vádirat világos volt: többrendbeli betöréses lopás, a módszer pedig szinte példa nélküli – egy volt rendőr, aki tökéletesen kihasználta egykori megbecsültségét és a korábbi terepismeretét.
A vádlott hallgatag volt, de annál hevesebben próbált szabadulni az ítélet kihirdetése után. A bíróság azonban nem volt szentimentális: két év fegyházra ítélte Farkas Mátyást.
Az orgazdáknak sikerült kihúzni magukat: arra hivatkoztak, hogy vakon megbíztak az egykori rendőrben – hát honnan is sejthették volna, hogy a boroshordó, amit megvettek, még tegnap más pincepadlóján állt?
A fiatal volt rendőr tragikomikus útja a bűn felé figyelmeztetés volt a korabeli közösségnek is: még a leginkább megbízhatónak tűnő ember is letérhet az útról. A présházak ajtaját ezután sokkal gyakrabban zárták kulcsra.
És talán a mezőőr is gyakrabban nézett körbe hajnalban.
