100 éve Szeged: Farkas Mátyás, a présházak "rémének" különös esete
Egykor rendőr volt, majd présházakat fosztogatott Dorozsmán. Egy mezőőr leplezte le, miután éppen falat bontott hajnalban egy tanyánál.
Valaha rend volt a dorozsmai dűlőkön. A mezőőr sarkantyúja csattogott, a présházak előtt egy-egy kutya őrizte a termést, a gazdák pedig nyugodt szívvel hagyták hátra szőlőiket, remélve, hogy a termés nem vándorol el idegen kezekbe. Csakhogy egyszer csak valaki egészen másképp kezdett el „járőrözni” a környéken. Egy egyenruhát levetett férfiról számolt be a Délmagyarország 1925.08.26. napi lapszámában, aki hajdan a törvényt védte, aztán inkább a szabályok helyett a tanyaépületek vályogfalait kezdte bontani.
A rendőr, aki túl jól ismerte a terepet
Farkas Mátyás nem volt született bűnöző. Vagy ha mégis, hát kivárta, míg kitanulja a terepet.
Fiatalon állt rendőri szolgálatba, és szolgálata alatt bizony alaposan kiismerte Dorozsma környékét.
Tudta, hol van présház, hol lakik magányos öreg gazda, melyik tanya tulajdonosa mikor jár ki a földre, és azt is, ki hagyja nyitva a hátsó ajtót. Aki egyszer nyomozóként térképezte fel a vidéket, később mint tolvaj már csak emlékezetből dolgozott.
Miután leszerelt, nem talált munkát. De szüksége volt valamiből megélni, és úgy tűnik, a leleménye nem hagyta cserben. Ám erkölcse annál inkább.
Falbontó mester akcióban
Farkas Mátyás éjszakánként szinte szellem módjára mozgott. Nem tört be ajtón, nem zörgetett ablakot – egyszerűen kiásta a vályogfalat. Igen, kiásta! A présházak oldala sok helyütt gyenge volt, egy véső, egy kis kitartás, és már bent is volt.
Odabenn pedig nem volt pardon: szerszám, ruha, liszteszsák, lopótök, sőt néhány kisebb boroshordó is vele tartott a kalandos útra.
Hajnalban aztán már másik szerepben tűnt fel a piacon. Mint árus, akit mindenki ismert a régi idők rendőreként. "Maga biztos nem hazudik" – gondolták róla sokan, és jó áron vették meg az általa kínált holmikat. A környéki kereskedők boldogan töltötték fel a raktárakat a kétes eredetű árukkal – anélkül, hogy akár egy pillanatra is gyanút fogtak volna.
Az utolsó ásás, mikor mezőőr leplezte le a volt rendőrt
Farkas utolsó próbálkozása szintén egy hajnali "bevetéssel" kezdődött Czékus Imre tanyáján. Épp újabb falat bontott volna ki, amikor a mezőőr járőrözni indult.
Akkor még a gyanútlan közeg nem tudta, hogy szenzáció lesz, mezőőr leplezte le a volt rendőrt.
Nem kellett hozzá sok, hogy észrevegye a mozgást – a hajnali neszek közt nem nehéz kiszúrni az ásó csendes koppanását. A mezőőr rákiáltott, mire Farkas futni kezdett.
A kiáltozásra felriadt a környék: hamar egész nagy tömeg lett részese az üldözésnek. Fél órán át tartott a hajsza, mire a férfit sikerült elkapni.
A bíróság előtt
A szegedi törvényszéken Kiss Balázs tanácselnök vezetésével megkezdődött a tárgyalás. A vádirat világos volt: többrendbeli betöréses lopás, a módszer pedig szinte példa nélküli – egy volt rendőr, aki tökéletesen kihasználta egykori megbecsültségét és a korábbi terepismeretét.
A vádlott hallgatag volt, de annál hevesebben próbált szabadulni az ítélet kihirdetése után. A bíróság azonban nem volt szentimentális: két év fegyházra ítélte Farkas Mátyást.
Az orgazdáknak sikerült kihúzni magukat: arra hivatkoztak, hogy vakon megbíztak az egykori rendőrben – hát honnan is sejthették volna, hogy a boroshordó, amit megvettek, még tegnap más pincepadlóján állt?
A fiatal volt rendőr tragikomikus útja a bűn felé figyelmeztetés volt a korabeli közösségnek is: még a leginkább megbízhatónak tűnő ember is letérhet az útról. A présházak ajtaját ezután sokkal gyakrabban zárták kulcsra.
És talán a mezőőr is gyakrabban nézett körbe hajnalban.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
