100 éve Szeged: a Csillagbörtön "cserediákja"

Szegeden száz évvel ezelőtt sem volt unalmas az élet, de talán még a sokat látott Kiss Balázs-tanácsot is meglepte, ami a szegedi törvényszéken 1925 nyarán történt. A városban ugyanis kiderült: valaki más ülte le valaki más büntetését – és ez csak akkor derült ki, amikor már régen kiszabadult, írta meg 1925.08.29. napi számában a Délmagyarország.

Az ügy főszereplője Miskolczi Gyuláné volt, akit még 1918-ban ítéltek el orgazdaságért hat heti fogházra. A jogerős ítéletet azonban csak hét évvel később hajtották végre. Az asszony ekkor teljes kétségbeesésbe esett. „Egész nap csak sírtam… nem tudtam, mitévő legyek”, mondta később a tárgyalóteremben.

A Csillagbörtön ajtaján rossz névvel kopogtak be

A börtön kijelölt napján valóban megjelent egy nő – aki letöltötte a büntetést. Ám mint később kiderült, nem Miskolcziné volt az, hanem egy jó ismerőse, Pokoveczky Julianna, aki a barátnője nevében, személyes adataival vonult be.

A hat hetet letöltötte, kiszabadult, és akkor – nem kis meglepetésre – derült ki: a valódi elítélt még csak a börtön közelébe sem járt. A hatóságok azonnal nyomozásba kezdtek.

Karpercek a börtönszolgálatért?

A történetben hamar előkerült egy harmadik szereplő, Marton Sándorné, aki a vád szerint két darab arany karperecet ígért Pokoveczky Juliannának a „szívességért”. A vád súlyos volt: közokirathamisítás és bűnpártolás.

„Nagyon megsajnáltam Miskolczinét” – vallotta Julianna. Hozzátette: „Martonné beszélt rá, hogy menjek be helyette.” Miskolcziné ezzel szemben azt állította, hogy ő mit sem tudott a dologról, mert el kellett utaznia, és csak később értesült róla, hogy már le is töltötték helyette a büntetést.

Ki kinek a barátja – és ki a feljelentő?

A tárgyalóteremben elszabadultak az indulatok. Marton Sándorné vált a célponttá: „Ő csinálta az egészet az ékszerekért!” – kiabálták. Ő azonban tagadott: „Fogalmam sem volt, ki van elítélve! A neveket sem ismertem!”

A bíró csak nehezen tudta lecsillapítani a korábbi barátnők, mostanra egymásra támadó vádlottak vitáját. Még olyan kijelentések is elhangoztak, mint: „Ő ellene bigámiáért folyik eljárás!” – ezt már Miskolcziné kiáltotta Pokoveczky felé.

A tanúk dönthetnek

A védelem tanúkat kért: a detektívek kihallgatását, akik szerint Martonné maga jelentette be a hatóságoknak, hogy gyanús a helyettesítő személy kiléte. Ezzel próbálta menteni magát: nem tudhatott semmit, sőt, ő segített leleplezni a cserét.

A bíróság fontosnak tartotta az új vallomásokat, így a tárgyalást elnapolták. A két vádlottat – Pokoveczky Juliannát és Miskolczinét – szabadlábra helyezték. A bíró szerint „eleget ültek már”.

Jobb lett volna, ha megmaradnak barátnőknek

A történet tanulságos. Miskolcziné hat hetes büntetését végül hónapokig tartó vizsgálati fogság követte – nemcsak számára, hanem az érte „önként” vállaló barátnő számára is. A hamis bejelentés és a baráti „segítség” végül mindkettőjük szabadságába került – legalábbis egy időre.