Múltidéző: Tarján épül, paprika illatozik – Szeged 1972-ben + videó

Múltidéző sorozatunkban ma a 53 évet ugrunk az időben, egészen 1972 nyaráig. Régi szegedi házak árnyékában nőnek ki a földből a jövő ígéretei. Tarján: egykor szántóföld, ma már a panelrengeteg egyik emblematikus szimbóluma. A felsővárosi tanyavilág helyét elfoglaló városrész akkor még csak formálódott, de már több mint 14 ezer embernek adott otthont, és az építkezések még nem értek véget. A város terjeszkedik, miközben próbálja megőrizni múltjának jellegzetes színeit – és ízeit.

Kemping a Tisza partján – fiataloknak, idősebb fiataloknak, turistáknak. A város új vendégcsalogatója a szállodahiányt hivatott orvosolni, ma ott a Szent Gellért Fórum várja a sportrajongókat és a sportolni vágyókat. Húsz ország fiataljai állították fel sátraikat a frissen megnyílt városi kempingben. Itt minden este más nyelven szólt a gitár, mégis mindenki értette egymást. Szeged már akkor is vendégszerető volt. A Marx tér – új helyszín, régi hagyomány. A Szegedi Ipari Vásár harminc év után költözött ide, és most is több mint kiállítás: ipari együttműködések, kooperációk, jugoszláv-magyar textilbemutatók. A vásár dísze idén a Tisza Bútoripari Vállalat "Ifjúsági" szobabútora volt – a nagydíjas darab a modern otthon szimbóluma lett.

Paprika, galamb, suba – szegedi ízek és hagyományok. A mélyhűtött galamb még újdonság, a piros-arany paprika viszont örök. A tápéi asszonyok keze munkája a szőnyeg, amit a világ bármely kiállításán megcsodálnának. Míg a gyárakban csomagoló szalagok zümmögnek, addig a Móra parkban kisplasztikák csendjében sétál a látogató. Szoborkiállítás szabadtéren – először, de nem utoljára.

És a koronája mindennek? A Szegedi Szabadtéri Játékok. A Dóm téren eső és taps egyaránt hullott a nézőtérre. A bolognai operaház társulata méltón nyitotta meg a művészeti hetet. Szeged akkor is élt – egyszerre újult és emlékezett.