A Csillag Börtönben történt tragédia áldozataira emlékeztek
Tűzvész rázta meg a várost 1988-ban. A pusztító esemény örökre egybefonódott az Alföldi Bútorgyár nevével.
Harmincöt évvel ezelőtt, egy forró nyári napon, 1988. július 28-án gomolygó fekete füst borította be Szeged egyik legnagyobb gyárát, az Alföldi Bútorgyár kárpitos üzemét. A katasztrófa, amelyben rabok és börtönőrök dolgoztak együtt, gyorsan terjedt, és tragikus következményekkel járt: három ember, két büntetés-végrehajtási felügyelő és egy fogvatartott vesztette életét. A közelmúltban, az évforduló alkalmából, katonai tiszteletadással emlékeztek rájuk a Szegedi Fegyház és Börtönben.
Az Alföldi Bútorgyár tragédiája
Az 1988-as év a bútorgyár számára csendesnek, sőt, rendkívül sikeresnek ígérkezett, hiszen az előző év volt a vállalat fennállásának legeredményesebb időszaka. A kiegyensúlyozott munkát azonban július 28-án reggel rendkívüli esemény zavarta meg. A kárpitos üzemben, ahol 142 elítélt és hat művezető dolgozott, hirtelen lángok csaptak fel. A műhely gyúlékony anyagai miatt a tűz robbanásszerűen, percek alatt terjedt el az 1700 négyzetméteres csarnokban.
A gyár önkéntes tűzoltói és a közelben dolgozó elítéltek azonnal megkezdték az oltást és a bent rekedtek mentését, még mielőtt a hivatásos egységek a helyszínre értek volna. A mentők 10 órakor, a tűzoltók negyed órával később érkeztek meg. A tűzoltókat Szegedről, Hódmezővásárhelyről, Makóról és Szentesről is riasztották, hogy megfékezzék a lángokat.
A mentés során a rabok és a felügyelők a hovatartozásukat félretéve, egymást segítve igyekeztek kimenekíteni a bajba jutott társaikat.
A hatalmas füstben és a rendkívül mérgező gázok (foszgén, cián) közepette is fegyelmezetten és hősiesen küzdöttek. Egyetlen fogvatartott sem használta ki a zűrzavart a szökésre, ami a fegyelmezett és példamutató viselkedésüket bizonyítja. A tüzet végül délre sikerült lokalizálni, de addigra huszonhét embert kellett füstmérgezéssel és égési sérülésekkel kórházba szállítani.
Az áldozatok és a hősök
A tragédia három ember életét követelte: Kovács Hegedűs Gábor büntetés-végrehajtási őrnagy, Szalay Árpád büntetés-végrehajtási alhadnagy és egy elítélt. Őket a tűzoltók a lángok és a füst ellenére is megpróbálták kimenteni, de sajnos már nem tudtak rajtuk segíteni.
A tragédia utáni vizsgálatok kizárták a szándékos gyújtogatás lehetőségét.
A rendőrség és a szakértők a tűz valószínű okaként a fénycső armatúra kondenzátorának robbanását jelölték meg, de semmilyen tárgyi bizonyíték nem utalt bűncselekményre. A helyi újságok pletykaízű híresztelésekkel, szökésről és tehetetlen mentésről tudósítottak, de az intézet parancsnoka cáfolta ezeket a hamis információkat, és megerősítette, hogy az elítéltek is hősiesen és példamutatóan viselkedtek.
A hősies helytállásért többen is kitüntetésben részesültek, és két fogvatartott kegyelmet kapott, kettőnek pedig mérsékelték a büntetését. A tragédia áldozatainak emlékét márványtábla őrzi a Szegedi Fegyház és Börtönben, amelyet a közelmúltban is megkoszorúztak.
Újjáépítés és a jövő
A tűz hatalmas károkat okozott, a becslések szerint 80 millió forint értékben. Az 1800 négyzetméternél is nagyobb területen elpusztult az épület tetőszerkezete, a falak megrongálódtak, és a termelés leállt. Az intézet vezetése és a büntetés-végrehajtás országos parancsnoksága azonnal intézkedett. A vállalat a kieső termelési területet három másik üzembe telepítette át, és megkezdődött az újjáépítés.
A munkálatok során a régi kárpitos üzemet a legkorszerűbb tűzvédelmi rendszerrel látták el, hogy hasonló katasztrófa soha többé ne fordulhasson elő. A rekonstrukciós munkálatok a tervek szerint 1989 nyarára fejeződtek be, a termelés pedig már 1988 őszén fokozatosan újraindult.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
