A Csillag Börtönben történt tragédia áldozataira emlékeztek
Tűzvész rázta meg a várost 1988-ban. A pusztító esemény örökre egybefonódott az Alföldi Bútorgyár nevével.
Harmincöt évvel ezelőtt, egy forró nyári napon, 1988. július 28-án gomolygó fekete füst borította be Szeged egyik legnagyobb gyárát, az Alföldi Bútorgyár kárpitos üzemét. A katasztrófa, amelyben rabok és börtönőrök dolgoztak együtt, gyorsan terjedt, és tragikus következményekkel járt: három ember, két büntetés-végrehajtási felügyelő és egy fogvatartott vesztette életét. A közelmúltban, az évforduló alkalmából, katonai tiszteletadással emlékeztek rájuk a Szegedi Fegyház és Börtönben.
Az Alföldi Bútorgyár tragédiája
Az 1988-as év a bútorgyár számára csendesnek, sőt, rendkívül sikeresnek ígérkezett, hiszen az előző év volt a vállalat fennállásának legeredményesebb időszaka. A kiegyensúlyozott munkát azonban július 28-án reggel rendkívüli esemény zavarta meg. A kárpitos üzemben, ahol 142 elítélt és hat művezető dolgozott, hirtelen lángok csaptak fel. A műhely gyúlékony anyagai miatt a tűz robbanásszerűen, percek alatt terjedt el az 1700 négyzetméteres csarnokban.
A gyár önkéntes tűzoltói és a közelben dolgozó elítéltek azonnal megkezdték az oltást és a bent rekedtek mentését, még mielőtt a hivatásos egységek a helyszínre értek volna. A mentők 10 órakor, a tűzoltók negyed órával később érkeztek meg. A tűzoltókat Szegedről, Hódmezővásárhelyről, Makóról és Szentesről is riasztották, hogy megfékezzék a lángokat.
A mentés során a rabok és a felügyelők a hovatartozásukat félretéve, egymást segítve igyekeztek kimenekíteni a bajba jutott társaikat.
A hatalmas füstben és a rendkívül mérgező gázok (foszgén, cián) közepette is fegyelmezetten és hősiesen küzdöttek. Egyetlen fogvatartott sem használta ki a zűrzavart a szökésre, ami a fegyelmezett és példamutató viselkedésüket bizonyítja. A tüzet végül délre sikerült lokalizálni, de addigra huszonhét embert kellett füstmérgezéssel és égési sérülésekkel kórházba szállítani.
Az áldozatok és a hősök
A tragédia három ember életét követelte: Kovács Hegedűs Gábor büntetés-végrehajtási őrnagy, Szalay Árpád büntetés-végrehajtási alhadnagy és egy elítélt. Őket a tűzoltók a lángok és a füst ellenére is megpróbálták kimenteni, de sajnos már nem tudtak rajtuk segíteni.
A tragédia utáni vizsgálatok kizárták a szándékos gyújtogatás lehetőségét.
A rendőrség és a szakértők a tűz valószínű okaként a fénycső armatúra kondenzátorának robbanását jelölték meg, de semmilyen tárgyi bizonyíték nem utalt bűncselekményre. A helyi újságok pletykaízű híresztelésekkel, szökésről és tehetetlen mentésről tudósítottak, de az intézet parancsnoka cáfolta ezeket a hamis információkat, és megerősítette, hogy az elítéltek is hősiesen és példamutatóan viselkedtek.
A hősies helytállásért többen is kitüntetésben részesültek, és két fogvatartott kegyelmet kapott, kettőnek pedig mérsékelték a büntetését. A tragédia áldozatainak emlékét márványtábla őrzi a Szegedi Fegyház és Börtönben, amelyet a közelmúltban is megkoszorúztak.
Újjáépítés és a jövő
A tűz hatalmas károkat okozott, a becslések szerint 80 millió forint értékben. Az 1800 négyzetméternél is nagyobb területen elpusztult az épület tetőszerkezete, a falak megrongálódtak, és a termelés leállt. Az intézet vezetése és a büntetés-végrehajtás országos parancsnoksága azonnal intézkedett. A vállalat a kieső termelési területet három másik üzembe telepítette át, és megkezdődött az újjáépítés.
A munkálatok során a régi kárpitos üzemet a legkorszerűbb tűzvédelmi rendszerrel látták el, hogy hasonló katasztrófa soha többé ne fordulhasson elő. A rekonstrukciós munkálatok a tervek szerint 1989 nyarára fejeződtek be, a termelés pedig már 1988 őszén fokozatosan újraindult.
