
Szeged újabb szégyenfoltja: lerakott hulladék és gazos kiserdő +fotók

Gaztenger, farönkök és lerakott hulladék a Csongrádi sugárúti "kiserdőben".

Újabb szomorú fejezettel bővültek „Szeged szégyenfoltjai”, továbbra is - szó szerint - burjánzanak a gondok a városban. A Csongrádi sugárút mögötti kiserdő állapota évről évre egyre romlik, idén nyárra pedig egyenesen botrányossá vált. A területet járva már nemcsak az elburjánzott gaz és a kivágott fatörzsek fogadják a sétálókat, hanem hatalmas zsákokba pakolt hulladékhalmok is, amelyek ott hevernek, gazdátlanul.

A fotók tanúsága szerint a lerakott szemét részben a városüzemeltetés munkálataiból származhat, de az is előfordulhat, hogy illegális lerakás történt – a végeredmény szempontjából ez azonban mellékes: a látvány elszomorító, a helyzet méltatlan.
Az elhanyagolt terület mára a családok, kutyasétáltatók és idősek által használt városi zöldövezetek egyik legelhanyagoltabbikává vált. Egykoron kellemes sétatér volt, ma már inkább olyan, mintha egy elfeledett erdősávon vágnánk át – kidőlt fatörzsek, nyíratlan aljnövényzet, és a természetet elcsúfító sittes zsákok mindenfelé.
A sétapadokat körülveszi a gaz, a játszótérhez vezető út már alig járható.
Nem egyedi eset Szegeden
A Csongrádi sugárúti állapotok nem egyediek. A Búvár-tó környékéről nemrégiben szintén hasonló panaszok érkeztek: derékig érő gaz, kullancsinvázió, elvadult park, mindez egy forgalmas lakótelep kellős közepén.
Újszegeden a Holt-Maros menti sétányon olyan mértékű a növényburjánzás, hogy az ott élők csak „dzsungelnek” nevezik, ahová már csak bozótvágóval merészkednek.
Miért fontos ez a probléma?
A gondozatlan közterületek nemcsak esztétikai gondot jelentenek, hanem közegészségügyi kockázatot is. A magas fűben elszaporodnak a kullancsok, a sünök és más védett állatok veszélybe kerülnek, miközben a közlekedés is balesetveszélyessé válik.
A szegediek közösségi médiában rendre felhívják a figyelmet arra: a belvárosban gyönyörű díszburkolatok és muskátlik pompáznak, miközben más városrészeken úgy tűnik, mintha a városvezetés egyszerűen megfeledkezett volna róluk.
A szegediek nem többet kérnek, mint alapvető városüzemeltetési munkákat: rendszeres fűnyírást, a hulladék elszállítását, a padok karbantartását és a közterek tisztántartását.
Nem milliárdos beruházásokról, csak a legalapvetőbb közszolgáltatások elvégzéséről van szó.
Miközben a város különböző pontjain új burkolatokra és látványprojektekre költik a forrásokat, addig ezek a „kiserdők” és parkok elvadulnak – elvadul velük együtt az itt élők közérzete is.























