Múltidéző: Fekete-fehér szegedi nosztalgia a 80-as évekből

Kár lenne tagadni, a múltidézésnek mindig különös hangulatot ad, ha fekete-fehér, helyenként kopottasabbnak tűnő filmkockákat nézünk. A fiatalabbak rácsodálkozva, hogy milyen volt a város, az idősebbek pedig emlékeikkel színezik újra a filmet. Múltidéző sorozatunk mai videója pont ilyen. A videómegosztón nem található hozzá hosszabb leírás, a címből és a képekből csak annyi derül ki hogy a nyolcvanas években járunk.

A videó olyan áttekintést ad a nyolcvanas évek szegedi hétköznapjairól, ami igazán ritka. Az épületek az utcák, mintha ismerősek lennének, ugyanazok, mint ma, de mégis más minden. A DÉLÉP felirat sincs már ott a Kossuth Lajos sugárúton, a toronyház tetején, a fákat már nem ölelik körbe hirdetőoszlopok a Boldogasszony sugárúton, és a rakpart is ismerős, de már nem ugyanazok a hajók állnak ott, pláne a támfal sem ugyanaz, de Alsóvárosom a Mátyás templom sem olyan szép, mint felújítva. Tarjánban még kevesebb volt a fa, nem véletlen mondták, igazi betonrengetegnek akkoriban, a Stefániának, a Móra Ferenc múzeumnak, vagy éppen a Kárász utcának is ismerős a hangulata és a képe, de mennyit változott negyven év alatt... A végén pedig már-már elmaradhatatlan eleme a múltidézésnek a szegedi karnevál, ami a korabeli SZIN egyik fő látványossága volt kicsiknek és nagyoknak. Sőt, a vége az igazi csúcs, a motorcsónakverseny a Tiszán. Ezzel folytatjuk egy hét múlva.