A ki nem kényszerített hiba: a városházi tiszteletdíj-ügy

A pénteki városi közgyűlés szavazott Tóth Károly és Molnár Zoltán képviselők egyéni beadványáról. Javaslatuk az volt, hogy az országos jogszabály alapján történő önkormányzati képviselői tiszteletdíj emelésének teljes bekerülési összegét, 2025-ben 34 millió forintot ne a képviselők kapják meg, hanem szociális célokra csoportosítsák át.

A többségi városvezetői koalíció képviselőinek előterjesztése simán átmegy, gondolhatta az átlagos szegedi polgár, ám nem így történt. Tíz támogató szavazat és tizennyolc tartózkodás sima elutasítást jelent. Mi is történt?

Másodszor bukott el a képviselői fizetésekkel

Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy megállapítsuk, az előterjesztés polgármesteri sugalmazásra történt. Botka László már 2008-ban is próbálkozott képviselői tiszteletdíj csökkentéssel, de akkori, nyilvánosságra nem került próbálkozása is megbukott az egyéni körzeteikben zömmel aktív, ott ezzel sok időt és energiát lekötő saját képviselőinek ellenállásán.

Közgyűlés utáni nyilatkozatai egyértelműsítik, hogy szívesen vette volna a mostani előterjesztés sikerét, ugyanakkor szavai több ponton nem fedik a valóságot. 

Ami a saját képviselőinél is minden bizonnyal kiverte a biztosítékot: szemérmesen hallgat saját (és alpolgármesterei) díjazásemelésénél, ott persze a törvény szent, ezt végre kell hajtani! Ami jár, az jár és különben is, amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek.

Botka első válasza dühből jött

Ugyanakkor az ügynek van egy érdekes politikai síkja. Az általában óvatos és eleddig a közéletben sikeresen lavírozó polgármester politikai hibát követett el. Mihalik Edvin momentumos tanácsnok korábbi sikertelen belső egyeztetésekre utalt. Irányító koalíciós többséggel olyan előterjesztést bedobni, aminek nincs meg a támogatása, politikailag mindenképpen öngól, ki nem kényszerített hiba. A belső ellenállás egyik oka a szolidaritás hiánya, a Momentumos, DK-s, szocialista képviselők joggal érezhették, hogy a főnök a rájuk szabni kívánt játékszabályokat önmagára már nem akarja alkalmazni. 

 A belengetett létszámleépítés, beruházás visszavonás is politikai demagógia, ha ilyet tényleg végrehajt, annak célja a kormányellenes hergelés és nem a helyi költségvetés tényleges állapota lesz.