100 éve Szeged: Téglákat aranykoronáért

A húszas évek Szegedjén a gazdasági bizonytalanság és a szorzószámok dzsungele különös bűnügyi történetnek adott hátteret. Egy helyi fiatalember, akinek nevét a városban már csak suttogva emlegették, vakmerő ötlettel próbált meg boldogulni – nem is akárhogyan: a Magyar Államvasutakat háromszázmillió koronával károsította meg. Mindezt papírok, csomagok és számítási különbségek útján.

A történet azzal indult, hogy az élelmes fiatalember állását veszítette, és minden próbálkozása ellenére sem tudott elhelyezkedni. Ám a reménytelenség nem csüggesztette – inkább eszébe jutott valami egészen más: kihasználja azt a különös káoszt, amely az aranykorona értékének különböző hivatalos szorzószámai körül alakult ki. 

A fiatalember először négy vidéki barátját vonta be a tervbe, akik különböző városokban éltek. Egyazon időpontban négy hatalmas, gondosan becsomagolt küldeményt adott fel utánvéttel – mindegyik csomagon 2500 aranykoronás utánvételi összeget tüntetett fel.

A barátok közben Budapestre utaztak, és aranypénzeket vásároltak hatalmas tételekben – a lehető legalacsonyabb szorzószámmal számolva. Miután megszerezték az érméket, hazatértek, és az utánvéteket aranyban rendezték – ahogyan előírták. Az államvasút pedig, a feladó felé már a magasabb, 17 ezres szorzószám szerint számolt, és papírpénzben fizette ki a csomagok értékét. Így keletkezett a haszon – nem is kevés.

A trükk működött. A fiatalember tíz alkalommal ismételte meg a módszert. Az üzlet virágzott, a MÁV pedig mit sem sejtett arról, hogy a fényes csomagokban valójában nem más lapul, mint közönséges kő és tégla.

Végül a tizedik szállítmány keltette fel a vasúti dolgozók gyanúját. A csomagok mindig egyformák voltak, az utánvétek is.

Egy csomagot felbontottak… és ott volt a bizonyíték: nem arany, nem értékes áru, hanem rideg, nehéz kődarabok. Letartóztatták, és a kihallgatás során - a téglák felmutatását követően - mindent bevallott. Elmondta: 

A történet azonban nemcsak egy szegedi fiatalember merészségéről szól – hanem a húszas évek pénzügyi szabályozásának kaotikus helyzetéről is. Az ügyészség már a vádiraton dolgozott, a négy vidéki barátot pedig bűnsegédként vonták felelősségre. A vasúttársaság pedig megkezdte a kár felmérését, amely végül 300 millió koronára rúgott.

Egy korszak zűrzavara, egy fiatalember leleményessége – és a végén a bilincs.