Múltidéző: Amikor a szegediek úgy köszöntek egymásnak: Van hidunk! +videó

A Belvárosi híd története szorosan összefonódik a Szeged fejlődésével. Az első állandó híd a Tisza felett 1883-ban készült el, a nagy szegedi árvíz után, hogy megkönnyítse a közlekedést a város és Újszeged között. Az eredeti híd egy vasszerkezetű, elegáns építmény volt, amely a kor mérnöki csúcsteljesítményét képviselte. Azonban a második világháború alatt, 1944-ben a visszavonuló német csapatok felrobbantották a hidat. A háború után a romeltakarítás és újjáépítés éveket vett igénybe. Szükség is volt rá, mert a helyette megépített ideiglenes híd csak egyirányú forgalomra volt alkalmas, így igen nehézkes volt az átjutás Újszegedre, ezért is volt szükséges mielőbbi felújítása.
 

Az új, modern formájú Belvárosi hidat 1948-ban adták át, amely ma is Szeged egyik legfontosabb közlekedési útvonala. A híd egyszerre szolgálta az autós, gyalogos és kerékpáros forgalmat, sőt, röviddel az átadás után villamos is közlekedett rajta. A korabeli dokumentumfilmben elhangzik, hogy a tervezettnél több, mint 40 nappal korábban adták át a hidat, és az átadás napjaiban a szegediek úgy köszöntek egymásnak” „Van hidunk!”

Az elmúlt 40 évben a szegedi Belvárosi híd forgalma jelentősen megnövekedett, ahogy a város és környéke fejlődött. Bár a Belvárosi híd kapacitása korlátozott, rendszeres karbantartásának köszönhetően ma is megbízhatóan szolgálja Szeged lakóit és az átutazókat.