100 éve Szeged: Lakodalomnak indult, gyilkosság lett a vége

A Szeged 1924 .december 5-i számában, Akik Trianon miatt keveredtek gyilkosságba címmel számoltak be arról, hogy néhány héttel korábban, a Horgos fölött elvonuló trianoni határ mentén egy szerb határőr holttestére bukkantak, azonban a szegedi rendőrök eleinte nem találtak semmilyen nyomot, amin elindulhattak volna.

— írta a tudósító. 

A gyerek dicsekedése a nyomozó közegek fülébe jutott, addigra azonban Martonosi János nyomtalanul eltűnt és hiába keresték, nem akadtak rá sehol. 

Végül váratlan fordulat állt be a titokzatos ügyben. Két, rongyos ruhájú tanyai jelentkezett az államrendőrség szegedi kapitányságánál, Martonosi János és öccse, József.

A beszámoló szerint a dolog úgy történt, hogy Martonosi János leánya férjhez ment. A lakodalom pedig nem lett volna teljes, ha arról hiányzik Martonosi József, a nagybácsi, aki szintén kapás, de gazdájának szőlője a trianoni határon túl fekszik. 

Mint a tudósító megírta, nagy lakodalom volt, sok homokit kellett meginni az új menyecske egészségére, hát bizony megmámorosodott kissé az örömapa és a nagybácsi, akik közvetlen szomszédok, de Trianon miatt mégis olyan ritkán láthatják egymást. Mámoros fejjel, de jókedvűen elhatározták, hogy ugyanúgy visszaszökik József, ahogy eljött, de János is elkíséri egy darabig. Beszélgetve lépkedtek át a földeken, észre se vették, hogy a határ már a hátuk mögé került, csak akkor döbbentek meg, amikor a sötétségből egy szerb határőr szuronya meredt feléjük. 

— förmedt rájuk a trianoni határ őre. 

— vakargatták a tarkójukat a meglepett magyarok. 

— és a puskatus már nógatta is őket a menésre. 

A mámor, a jókedv ilyen körülmények között hamar elszáll, különösen akkor, ha tudja az igazolvány nélküli határátlépő, hogy mi fán terem a horgosi községháza, amikor puskatussal invitálják oda az embert. 

Némán, szomorúan, de megadással ballagott a két magyar a szerb finánc előtt. Nem szólt egyikük se, de talán egyre gondolt mindkettő: Trianonra. Egyszer csak megáll Martonosi József. Az út mellett apró, fehér falú tanya bújt meg, az ő tanyája. 

De hát hiába volt a szép szó. A szerb finánc nem hajtott rá semmit. Türelmetlenül nógatta foglyait, akik nem igen indultak, pedig a szurony csillogó hegye ott okvetetlenkedett a szemük előtt. 

— kérdezte József a katonát, a következő pillanatban pedig már az ő kezében volt a puska, a bajonett pedig a Jánoséba. Csak akkor tértek magukhoz, amikor a szerb csendőr véresen, mozdulatlanul, holtan terült el lábuk előtt. 

A virtus hirtelen elszállt. Kijózanodtak és rövid tanakodás után fölkapták a szerencsétlen csendőr holttestét és visszaszöktek vele magyar területre. Itt a homokon elásták. De rosszul ásták el. A kutyák és a tyúkok elkaparták felőle a homokot. Aztán a gyereknek is eljárt a szája. Elbujdostak, de megunták már ezt a kutyasorsot. Most itt vannak, tegyen velük azt a törvény, amit muszáj — írta a Szeged.

Dehát nem olyan könnyű a törvény dolga, mint ahogy a nagy bujdosásban elgondolták — fogalmazott a tudósító. A rendőrség a két Martonosit átkísérte azonnal az ügyészségre, ahol őrizetbe helyezték őket. 

— zárta a cikket a Szeged.