Rozsdás uszályok a Téli Kikötőben: A természet újraértelmezi a pusztulást +képek+videó

A Szeged déli részén található téli medencés kikötőben évek óta rozsdásodnak az uszályok, miközben a vízügyi hatóságok tehetetlenek a helyzet megoldásában, és a természet lassan átveszi az irányítást.

A Szegedi Téli Kikötőben, ahol a Tisza jobb partján mintegy 3 hektáron helyezkedik el, a rozsdás uszályok évek óta várják sorsuk beteljesülését. Legalább másfél évtizeddel ezelőtt a Boszorkánysziget mellett sorakoztak, majd az Alsó-Tisza-Vidéki Vízügy Igazgatóság hatósági kötelezésre bevontatta őket a kikötőbe, hogy elkerüljék a forgalmat akadályozó vádakat. Azóta eltelt jó pár év és a helyzet nem változott: az uszályok továbbra is a téli kikötőben pihennek, gazdájuk kiléte ismeretlen.

A vízügyi hatóságok tehetetlensége mellett a tulajdonosok felelőssége is kérdéses. Információk szerint a rozsdatemetők gazdáinak vállalkozásai többnyire már felszámolás alatt állnak, így az uszályok állagmegóvásáért egyedül ők felelnek. A kikötőben a természet is utat tör: a rozsdás uszályokon burjánzó gaz, köztük parlagfű is nő, ami a parlagfűszezonban büntetést vonhat maga után az ismeretlen tulajdonosokra.

A kikötő vízmélysége a Tisza aktuális vízállásától függ, átlagosan 3 és 12 méter között változik, és a helyi horgászok számára a Tisza őshonos halai mellett a telepített ponty, csuka és süllő is elérhető. Azonban a rozsdás uszályok látványa és a körülöttük növekvő gaz nemcsak a környezetvédelmi problémákra hívja fel a figyelmet, hanem arra is, hogy a természet képes újraértelmezni a pusztulást, és a leglehetetlenebb helyeken is utat törni.

A Szegedi Közlekedési Társaság és a helyei közösség számára is fontos lenne, hogy a kikötő állapota javuljon, és a rozsdás uszályok sorsa végre megoldódjon. A kérdés csak az, hogy meddig várnak még a felelősök a cselekvésre, míg a természet továbbra is birtokba veszi a területet.