Városrészek: Kiskundorozsma története I. rész
Dorozsma nem sokkal az államalapítás után említve volt
Dorozsmát először egy 1075-ben kiadott Garam melletti bencés apátság alapító oklevelében említik. Ezen oklevelében I. Géza király a Garam melletti bencés apátságnak adományozza a Cany nevű népes halászfalut a Tisza mentén Ányástól Horgosig elterülő apró halastavakkal és több halásztanyával együtt. A kolostorok, káptalanok és apátságok egyik főjövedelmi forrása ugyanis a halastavak voltak, amelyeket – mint itt is – adományképpen kaptak a királytól. Ezen adománylevélben fordul elő először a Drusba szó, mint az egyik halásztanya.
A Drusba szó eredete körül is több vita folyt, Sztriha Kálmán szerint valamelyik itt lévő, de a magyaroknak behódolt szláv nemzettségnek őse viselte ezt a nevet, amelyből később a Drusma, Durusma, Dorozsma nemzetiségnév származott. Az bizonyos, hogy a Drusma, Durusma nemzetség bölcsője a területen volt. Valószínűleg e nemzetség nevétől vette később a község a Dorozsma nevet, amelyre több példa is van, hogy a nemzetség fejének nevét vette fel egy település.
Ezt követően egy 1237-es oklevélben találkozhatunk ismét Dorozsmával - Durusma formában - amelyből már világosan kitűnik, hogy ekkor már nem csak lakott hely volt, de apáttal is rendelkezett, aki a pannonhalmi és a szávaszentdemeteri (Szerém vármegye) apátok közt támadt peres viszály elintézésénél mint úgynevezett igazlátó tanú volt megidézve.
Pázmány Péter 1629-ben szintén megemlíti a dorozsmai apátságot, amely "a régi privilégiumokban és irományokban előfordul". Ez a dorozsmai apátság a Szent Benedek-rend kötelékébe tartozott. Bár egyes történetírók ezt bizonytalannak mondják, mégis valószínű, hogy ez bencés apátság volt, főleg, mert másrendű apátságok akkor még alig voltak ezen a vidéken. A dorozsmai apáti címet mai napig is a váci egyházmegyei névtár tartja nyilván.
A tatárok elpusztították Dorozsmát
1241-ben a tatárjárás pusztasággá változtatta a magyar falvakkal benépesült Alföld javát, amely elől Dorozsma sem menekült meg. A Sajó melletti szerencsétlen mohi ütközet után a tatárok a Tisza-Duna közét özönlötték el, elpusztítva mindazt, ami útjukba esett. A falvakban összesereglett a nép. Árkot ástak, sáncokat húztak, fatornyokat építettek és vesszősövényt fontak. A tatárok azonban a kőhajító-gépeikkel egy-kettőre összetörték ezeket a kezdetleges védelmi műveket, és lakosságot kegyetlenül leölték, a falvakat porrá égették. Szeged vidékét is elözönlötték a tatárok. Ekkor pusztult el Dorozsma is a többi tiszaparti községekkel egyetemben. Nemcsak a parochiális egyházak mentek tönkre, hanem a Tiszamenti monostorok is.
IV. Béla király a Magyarországra visszahívott kunokkal népesítette be a Duna-Tisza közét, akiket sokáig sem megtéríteni, sem letelepíteni nem tudnak a magyar uralkodók.
Kunok telepedtek meg az egykor Dorozsmához tartozó Átokházán is, amelyet azelőtt egyik kun vitézről Áltokszállásnak neveztek. Kunlakta puszta volt Ellés is, a mostani Üllés, amely szintén régebben Dorozsmához tartozott. A kunok száma azonban ahelyett, hogy szaporodott volna, folytonosan apadt.
Ezeket a terjedelmes pusztákat, a szétszórtan élő kevés kun már nem tudta művelés alá fogni. Később már legeltetésre és kaszálóknak sem igen használták.
Végül a szegedi polgárok kérésére, Mátyás király megengedte a szegedieknek, hogy a Homokhátságon elterülő kun legelőket és kaszálókat, a kunokkal együtt, közösen használják.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
