A szegedi kisvasút története
A Szegedi Kisvasút, összekötötte a várost a Szeged környéki tanyavilággal és hosszú évtizedeken keresztül szolgálta a térségbeliek életét. Az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció kimondta a vonal felszámolását, amely hét évvel később, 1975. augusztus 31-én következett be.
Szeged területe a múlt század elején még a többszöröse volt a mainak. Északi irányban egészen Kistelekig, nyugati irányban pedig tulajdonképpen a mai megyehatárig terjedt a város határa. Akkoriban még nem voltak itt települések, csak elszórt tanyák, és egy közigazgatási központ Szeged-Alsóközpont néven a mai Mórahalom területén.
A környékbeli emberek utaztatását viszont meg kellett oldani valahogy. A vasút építését közel negyven évnyi vita előzte meg. Sok kritika érte a vonalvezetést, és állandó vita tárgya volt, hogy keskeny- vagy normál nyomtávú vasútvonalat építsenek-e. Több alternatíva is felmerült, például kis híján megszavazták a trolibuszhálózat kiépítését a mai Mórahalomig. Végül 1926 márciusában elindult a keskenynyomtávú vasútvonal építése, melyet 1927 január végén fejeztek be. Az első vonat február elsején indult el a vonalon.
A vonal a Belvárosi híd lábától, a mai Roosevelt tértől indult. A kisvasút innen kikanyarodott a Tisza-partra, végighaladt a Klinikák előtt, majd a mai Árvízi emlékmű magasságában áthaladt az akkori vasúti híd egyik pillérje alatt, és a Tisza-pályaudvar melletti Közraktárak mellett érte el az Átrakó-pályaudvart, ahol fűtőház, igazgatósági épület, javítóműhely stb. is volt. Innen a Boszrkánysziget , majd Szentmihálytelek érintésével jutott Kunhalomra, ahol a vonal kettéágazott.
Az Északi-vonal Domaszék, Zákányszék, Ruzsa érintésével Pusztamérgesig haladt. Pusztamérgest az eredeti tervek szerint nem érintette volna a vasút, mivel nem volt Szeged része, de a környék lakói adományt gyűjtöttek, és tulajdonképpen kifizették a vasútvonal 5 km-es meghosszabbítását a településig.
Ezen a vonalon működött az ország első dízel-elektromos mozdonya, a Láng Gépgyár által gyártott M1-M4. Itt működött az ország második fénysorompója.
A Déli-vonal Feketeszél, Széksós, Mórahalom, Kissoron át Ásotthalomig ért. 1947-ben bővítették ki a déli vonalat a Halasteleki Iskoláig. A vonal hosszúsága 78 kilométer volt. A vonal rendkívüli jelentőségű volt a szegedi térség történetben. A szórványtanyákból a kisvasút állomásai mellett alakultak ki azok a települések (Domaszék, Mórahalom, Ásotthalom, Ruzsa, Kissor), amelyek 1950-től kezdve folyamatosan önállósodtak és elszakadtak Szegedtől. A szegedi kisvasút megszüntetését az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció mondta ki. A vonal ezt követően hét évig még élt, 1975. augusztus 31-én azonban végérvényesen megszűnt.
Aki szeretne teljesebb képet kapni a Szegedi Kisvasút történetéről, annak az alábbi videót ajánljuk, ugyanis abból archív felvételek mellett érdekes nosztalgikus történetek is előkerülnek a legendás egykori vasútról.
(via
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.